Mikrotörténelem: vívmányok és korlátok. A Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesület 1999. évi miskolci konferenciájának előadásai - Rendi társadalom - polgári társadalom 12. (Miskolc, 2003)
Martin Guerre vagy Menocchio története 21 kétségkívül önmagában véve is érdekes. Az érdekesség attól lesz jelentős, hogy általa lesz a történelem befogadható a szűk szakmainál szélesebb olvasóközönség részére (s lesz élvezhető a szűk szakmai közönség számára is.) De a történelem nem is egyszerűen olvasmány. Pierre Bourdieu Emile Dürkheim nyomán úgy fogalmaz, hogy eltérő mértékben, de mindannyiunkban jelen van a tegnapi ember, és ez szükségszerűen dominál is, hisz a jelen vajmi keveset számít ahhoz a hosszú múlthoz képest, mely formált és létrehozott minket. 22 A történész munkájának, a létrejövő történelemnek a specifikuma a többi „verbális fikcióval" (Hayden White) szemben az, hogy alapjául a kis tényeknek kell szolgálniuk, s így a konkréthoz szorosabb szálak fűzik. 23 Az olvasó közel kerül a múlthoz, szokatlanul közel, ahogy Christiansen is fogalmaz. 24 Jobban érvényesül Barthes „valóság-effektusa" (l'effet de réel) 25 . A kis tényekhez való közelségből az erősebb valódiság következik, és ez a mikrotörténelem második jellemzője. Ahogy Kracauer is mondja, a mikrotörténelem valódibb történelmet ad. Sigfried Kracauer, a frankfurti iskolához közel álló, Amerikába emigrált német gondolkodó jóval az olaszok előtt szót emelt a mikrotörténelemért. 26 „A végső előtti dolgok" című, a történetfilozófia egyes alapkérdéseiről meditáló és gyakorló történészek munkáira reflektáló könyvében egy fejezetet szentel a mikro- és makrotörténe21 Natalie Zemon Davis: Martin Guerre visszatérése. Osiris: Budapest, 1999. és Carlo Ginzburg: A sajt és a kukacok. Egy XVI. századi molnár világképe. Európa: Budapest, 1991. 22 Idézi Palle Ove Christiansen: A manorial world. Lord, peasants and cultural distinctions on a Danish estate, 1750-1980. Scandianvian University Press: Oslo- Copenhagen-Stockholm-Oxford-Boston, 1996.14. 23 A magam részéről itt látom azt a pontot, melynél véget ér az egyébként valóban konstruált történelem és az irodalom, sőt a propaganda hasonlósága. Végső fokon az irodalom is az adott korokban és társadalmi helyzetekben emberileg lehetségest térképezi fel, miként a Medick-féle „a lehetséges történelme": de az irodalommal szemben ott a konkrétan megvalósult (s ezért biztosan lehetséges) esetek sora rajzolja fel ezt a mezőt. Mögötte áll tehát a valódiság biztosítéka, a tényleg volt és csak egyféleképp volt (ha ilyenként teljesen fel nem tárható és így sokféleképp rekonstruálható) múlt aranyfedezete. 24 Christiansen, 1988.19. 25 Roland Barthes: L'effet de réel. In Roland Barthes et al: Littérature et réalité. Paris, 1982. 87-89. (A tanulmány először 1968-ban jelent meg.) 26 Hans Medick: Weben und Überleben in Laichingen 1650-1900. Lokalgeschichte als Allgemeine Geschichte. Vandenhoeck & Ruprecht: Göttingen, 1996. 30. Az ő figyelmét pedig Ginzburg hívta fel Kracauerre. (uo. 32. )
