Mikrotörténelem: vívmányok és korlátok. A Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesület 1999. évi miskolci konferenciájának előadásai - Rendi társadalom - polgári társadalom 12. (Miskolc, 2003)
alapuló jobbágyparaszti háztartás történeti fejlődése szempontjából" különbséget kell tenni. Veress felismerte ugyan a jobbágyháztartások fejlődési szakaszait 22 , a jobbágycsalád létrejötte, növekedése, több családmagot magában foglaló összetettebb családformává alakulása és fokozatos „lebomlása", ciklikussága akkor még nem kaphatott megfelelő súlyt magyarázatában. Az utóbbi évtizedek kutatási eredményei arra engednek következtetni, hogy a történeti fejlődés különböző fokozatai helyett valószínűbb, hogy többnyire pusztán az adott családok fejlődésének különböző fázisairól beszélhetünk az 1. és a 2. típus esetében is. A családok fejlődési szakaszainak, a családciklusoknak a figyelembevételével ugyanis könnyebben érthetővé válik a jobbágyháztartások sokszínűsége egy adott időpontban, és vagyoni helyzetük ingadozása két időpont között. Az urbáriumok és a dézsmajegyzékek vizsgálatából ugyanis kiderül, hogy a férfi adózó háztartásfő halála után sokszor özvegye „tűnik fel" először - többnyire csak a dézsmajegyzékeken -, majd több esetben az elhunyt háztartásfővel azonos családnevet viselő férfi adózó(k). Az utóbbiak nyilván az elhunyt háztartásfő feltehetően házas fiai, esetleg testvérei. 23 A 2. típusra jellemző lehetett pl. amikor a telkes jobbágy gazda feleségével, nem házas és esetleg házas gyermekeivel (és egyéb a gazdálkodásban részt vevő, nem rokon személlyel) élt együtt egy kenyéren. Ez lehetett tartós, a generációk váltakozásától független formáció (nagycsaládi vagyonközösség), és lehetett átmeneti. A gazda házas gyermekei ugyanis idővel külön kenyérre is mehettek, ami nem feltétlenül vezetett a telekközösség bomlásához, de ekkor a dézsmajegyzékekben már többnyire fejenként is szerepeltek. (1. típus) A gazda halálával a gazdasági elkülönülés általában növekedhetett, de még ekkor is sok esetben osztatlan telken gazdálkodtak a testvérek tovább. A dézsmajegyzékekben ekkor az özvegy mellett (házas) fiait is feltüntették. 24 22 „Az elkülönülés sokszor fokozatos; utolsó állomása a családi telekrész szabályszerű felosztása, mellyel a gazdasági közösség alapja, a közös fundus, külsőség és szolgáltatás is megszűnik. A család mint gazdasági egység voltaképpen ekkor bomlik fel." uo. 368. 23 A testvérek osztatlan telken való közös gazdálkodása többnyire kiolvasható az urbáriumokból. 24 Lásd Veress Éva tanulmányának függelékében szereplő adatokat. Veress É., 1966. 376-426.
