Mikrotörténelem: vívmányok és korlátok. A Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesület 1999. évi miskolci konferenciájának előadásai - Rendi társadalom - polgári társadalom 12. (Miskolc, 2003)

alakulását. Az elbeszélést időről - időre röviden megszakítva, a főszereplők egyes döntéseit (például a gyermekek foglalkozásának megválasztása, a rokoni vagy üzleti kapcsolatok alakítása) a többi elemzett, de részletesen nem ismertetett család hasonló helyzetben hozott döntéseivel szembesíti, és ezzel érzékelteti, hogy mi tekinthető általánosan is jellemzőnek az egyes családok sorsának, társadalmi horizontjának alakulásában. A vizsgálat tárgyát képező két kis csoport külön-külön azonos származási helyű és foglalkozású tagokból áll: az egyikben az Alpokon túlról érkezett kézműveseket találjuk, akik a savoyai herceg szolgálatában állnak, a másikat a Torinótól néhány kilométerre fekvő Lanzo völgyéből bevándorolt pékek és élelem árusításával foglalkozó kiskereskedők alkotják. Mindkét csoport a 16. század végén települt a városba. A bevándorlók első generációján belüli szolidaritás erősnek mutatkozik. Kölcsönösen egymást választják keresztszülőnek, tanúnak, a tehetősebbek hitelt, vagy kamatmentes kölcsönöket nyújtanak a rászorulóknak. Valódi szomszédsági rendszer alakul ki, amely nemcsak a két lakónegyeden belül, hanem a kettő között is kitapintható. Az Alpokon túlról érkezett csoportban a fiúk általában az apa mesterségét folytatják, a gyermekek házassági kapcsolatainak alakításában a szülők azonban arra törekszenek, hogy egy másik társadalmi közeggel kerüljenek kapcsolatba: a házastársak rendszerint más vidékről származó, főként boltos kereskedő családokból kerülnek ki. A másik csoportnál ellenkezőleg, a gyermekek házastársai azonos származási helyről valók, a lányok esetében pedig a férj és az (lányos) apa foglalkozása egyező. A fiúk azonban más foglalkozást űznek, mint az apák. Míg a lányos apák és a vejek között gazdasági kapcsolat, együttműködés alakul ki (kereskedelmi vállalkozás), addig a fiúk foglalkozásukkal elsősorban a fejedelmi udvar felé orientálódnak. Ezekben a családokban tehát összességében különböző foglalkozásokat űző személyek kerülnek rokoni kapcsolatba. Az első esetben a foglalkozás átörökítése folyamatosságot biztosít, míg a házassági kapcsolatok a cselekvési tér kitágítása felé hatnak. A Lanzo völgyiek erős kapcsolatban maradnak a szülőhelyükkel, a folyamatosságot a lányok házasságai jelentik, a nyitás a fiúk házasságában és foglalkozásában jelenik meg. Az udvari kézművesek rendszerint a kereskedők felé orientálódnak, a kiskereskedők pedig a fejedelmi udvari szolgálat felé, rnint katonák, vagy a kapu őrzésére rendelt fejedelmi csapatok tagjai.