Mikrotörténelem: vívmányok és korlátok. A Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesület 1999. évi miskolci konferenciájának előadásai - Rendi társadalom - polgári társadalom 12. (Miskolc, 2003)

Ennek a jelenségnek a magyarázatához más források bevonásával a városi kontextus vizsgálata szükséges, vagyis a családok kirajzolódó kapcsolatait a sajátos városi közegben kell értelmezni. Az önkormányzati levéltárban számos peres ügyből kiviláglik, hogy Torino belsó' politikai viszonyait a fejedelmi udvar és a városi önkormányzat konfliktusai határozzák meg. A konfliktusok a 16. század végétől kezdődnek, de éppen az 1620-as évekre válnak súlyosabbá. A fejedelmi udvar a szolgálatában állóknak kiváltságokat ad a városi önkormányzat rovására. Az önkormányzat tagjai főként kereskedők, és elsősorban a városi kézművesek, kereskedők érdekében igyekeznek fellépni az udvarral szemben. A városon belül tehát két politikai pólus, a központi és a helyi hatalom rivalizál, két, egymással ellentétes normarendszert képviselve. A fejedelmi udvar kiváltságokat oszt és lehetőséget nyújt a városi igazgatás és rendszabályok alóli kibúvásra, az önkormányzat a kereskedők, kézművesek számára igyekszik védelmet nyújtani a fejedelem különböző - elsősorban persze anyagi - követeléseivel szemben. A város társadalmi és gazdasági életét mélyen áthatja és befolyásolja a kétféle privilégiumrendszer. Ennek tükrében magyarázható a vizsgált családok stratégiája, amely a város életét meghatározó normarendszerek interpretálásának következménye: a különböző eredetű, sorsú, összetételű családokban közös az a törekvés, hogy mindkét pólus felé kapcsolatokat, közvetítő csatornákat teremtsenek, ezzel több lehetőséget, nagyobb védelmet igyekezve biztosítani maguknak. Cerutti azonban azt is bemutatja, hogy bár a társadalmi szereplők stratégiáinak hasonlósága a rendelkezésükre álló keretek azonos interpretációján alapul, de e mögött az egyedi helyzetekhez, sorsokhoz kapcsolódó más és más problémák, törekvések húzódnak meg. A sajátos városi politikai konfiguráció analóg olvasata új társadalmi csoportosulásokat hív életre. A társadalmi rétegződés nem a foglalkozás, vagy a vagyoni szint, hanem a privilégiumok logikája szerint alakul. A század elején a foglalkozási csoportok gyenge vitalitásának a magyarázatát tehát a privilégiumoknak a város életét teljesen átható sajátos rendszerében kell keresni, amely egyben csoportformáló tényező is. Ebben pedig döntő szerepet játszik az a mód, ahogy a városlakók a központi és a helyi hatalom konfliktusából eredő mozgásteret saját lehetőségeik szerint kihasználják. A feltárt társadalmi rétegződés specifikusan városi, amely utólagosan konstruált,