Mikrotörténelem: vívmányok és korlátok. A Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesület 1999. évi miskolci konferenciájának előadásai - Rendi társadalom - polgári társadalom 12. (Miskolc, 2003)

rültek a céhek, a legkülönfélébb mesterségek, a mesterek sőt a legények és inasok különféle érdekvédelmi, vallási testületei. Miközben a város megjelenítésében a munka nyelvezete válik meghatározóvá, az Önkormányzat szerepe elhalványodik, csak egy a sok más városi intézmény között. A város korábbi egységet sugárzó képét a társadalom széttöredezettségének reprezentációja váltotta fel. A városi reprezentációk és a céhek alakulásának kronológiája szoros kapcsolatban áll. A céhek, amelyek szerepe a 17. század végéig jelentéktelennek mutatkozik, a 18. század első évtizedeiben indulnak hirtelen virágzásnak, ekkor kezdenek valóságosan működni. Ez a kronológia azonban nem kapcsolódik közvetlenül a városi gazdaság és termelés fejlődésének ritmusához, vagyis nem magyarázható pusztán a gazdaság konjunkturális mozgásaival. Ceruttinak tehát el kellett vetnie a termelés rmiverzuma illetve a társadalmi viselkedések és kapcsolatok univerzuma közötti közvetlen és teljes konvergencia hipotézisét. Nem arról van szó, hogy a két szféra közötti kapcsolatot teljesen tagadná, hanem annak elfogadásáról, hogy a kettő viszonya kevésbé direkt és egyértelmű. A vizsgálat első eredményei azt sugallják, hogy Torinóban a városlakók identitását, társadalmi állását hosszú ideig a termelési szektorok szerinti megoszlásuk alig befolyásolta, majd hirtelen fordulattal központi szerepet kapott. A városi reprezentációk vizsgálatából alakul ki tehát a kutatás konkrét központi kérdése: mi akadályozta meg hosszú ideig, hogy a foglalkozás a társadalmi rétegződés egyik kritériuma legyen, és mitől vált hirtelen annak az egyik központi elemévé. A feladat annak a folyamatnak a rekonstruálása, amely a városi reprezentációk ismertetett alakulását magyarázhatja. A nyomozás első lépése annak megválaszolására irányul, hogy milyen kritériirmok alakították a társadalmi rétegződést, milyen tényezők játszottak szerepet az egyéni identitás meghatározásában, a szövetségek és csoportok formálódásában a 17. század első felében, vagyis abban az időszakban, amikor a céhekről hallgatnak a források. A mikroszintű megközelítéséhez a feltett kérdés megválaszolására legalkalmasabb módszert keresve jut el a kutató. A mikroszintű elemzés Cerutti munkájában itt is, és a későbbiekben is, mindig a kutatás egyik meghatározott szakaszához és problémaköréhez kapcsolódik, és világosan kifejti, milyen megfontolások vezették ennek alkalmazásához. Ebben az esetben a feltett kérdés alapján azt kell megvizsgálni, hogy az adott társadalomban jellemző volt-e a mester-