Mikrotörténelem: vívmányok és korlátok. A Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesület 1999. évi miskolci konferenciájának előadásai - Rendi társadalom - polgári társadalom 12. (Miskolc, 2003)

szefoglalása szerint tehát a következő általános problémákból alakult ki: „a történész által kidolgozott leíró és analitikus kategóriák illetve egy Ancien Régime korabeli város lakóinak társadalomszervezete közötti viszony kérdése, a társadalmi szereplők által kialakított társadalmi és termelési klaszszifikációk viszonya saját tapasztalataikkal (másképpen fogalmazva, az egyének azonosulása foglalkozási illetve társadalmi állás szerinti kategóriákkal) végül, a szövetségek és szolidaritások kialakulásának és a városi csoportok intézményesülése közötti viszony problematikája."

19 Az általános kérdések az elemzés tárgyát képező sajátos kontextussal, az Ancien Régime korabeli Torinovai szembesítve konkretizálódnak. A könyv öt fejezetből áll, amelyek mindegyike a kutatás egy-egy szakaszához kapcsolódik. Az első fejezet a kutatás problematikájának kifejtése, a továbbiakban magyarázandó jelenség leírása. A munka szerkezete azokhoz a bűnügyi regényekéhez hasonlítható, ahol az olvasó a nyomozóval együtt először felfedezi a bűntényt, az izgalmakat a bűntény hátterének, az indítékoknak a fokozatos feltárása jelenti, az elbeszélés pedig a nyomozás menete szerint alakul. így tehát pontosan nyomon követhetjük azt a folyamatot, ahogy a tudományos probléma kibontakozik, ahogy a kutató megfogalmazza kérdéseit, és azoknak a döntéseknek a módszertani, elméleti hátterét is megismerjük, amelyek alapján a kutatás során felmerülő egyes kérdésekre választ próbált találni. A kiindulópont a város önreprezentációjának elemzése, vagyis annak vizsgálata, hogy Torino az ünnepségek, hivatalos alkalmak során miképpen jelenítette meg önmagát. A különböző városi ceremóniákat leíró források alapján rekonstruálható egy kép a társadalmi rétegződés korabeli reprezentációjáról, illetve annak változásairól. A 16-17. század folyamán a város önreprezentációból kimaradt a mesterségek, a céhek világa. Torino társadalmi rétegződése igen egyszerű formában jelent meg: a városi elitet a hadsereg, a magas tisztségviselők és az arisztokrácia testesítette meg, a város többi lakóját pedig egyetlen testület, az Önkormányzat képviselte. Rajtuk kívül a város reprezentációjában csak a fiatalság és a nők kaptak még szerepet. Ez a kép hosszú ideig nem változott, pedig a 17. század folyamán a város népessége, ipara, gazdasága jelentősen növekedett. A város reprezentációja azonban a 18. század elején szinte egy csapásra megváltozott. Az ünnepségeken hirtelen megjelentek, sőt központi helyre kew uo. 14.