Mikrotörténelem: vívmányok és korlátok. A Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesület 1999. évi miskolci konferenciájának előadásai - Rendi társadalom - polgári társadalom 12. (Miskolc, 2003)
Az alábbiakban egy, a község történetek írói által az utóbbi időben egyre gyakrabban forgatott helyi forrásanyagnak, az egyes plébániák História Domusainak felhasználhatóságáról szeretnék szólni. A huszadik századi História Domusok forrásértékének általános jellegű áttekintése után néhány Somogy és Csík megyei forrás példáján kívánom bemutatni, hogy mivel kapcsolatban és milyen mértékben használhatók a plébánosok feljegyzései a történeti kutatásban. Esetvizsgálatairnmal a História Domusokban rejlő lehetőségekre és felhasználásuk módjára kívánom felhívni a figyelmet. A Somogy megyei plébániák forrásai nem tematikus kutatás eredményeként kerültek látókörömbe, hanem levéltárosi munkám során, érdekességüknek köszönhetően gazdagították jegyzetgyűjteményemet. 1 Nem célom tehát, hogy bármiféle összefüggéseket keressek (esetleg véljek felfedezni) egyes, egymáshoz mégoly közeli somogyi plébániákon készült feljegyzésekben. Csík megyei példáim sem tudatos választás eredményei, hanem más irányú tematikus kutatásom „hozadékai" csupán. A somogyi és csíki források együttes szerepeltetését az indokolja, hogy a 20. században két külön államba került magyar vagy magyar plébánosú falvak eltérő történelmi lehetőségeit a vizsgált források plasztikusan szemléltetik. A História Domus mint 20. századi forrás A História Domusok 18-19. századi tudósításait a szaktudomány is értékes forrásanyagnak tekinti. A huszadik századi bejegyzésekre azonban kisebb figyelem irányul. Ez a megkülönböztetés részben indokolt, hiszen a források e századi bősége és az interjúkészítés lehetősége legtöbbször „mélyebb" merítést tesz lehetővé egy község múltjában, mint az igencsak szubjektív História Domus. Emellett az sem tett jót a plébániai iratok hímevének, hogy a szocializmus korszakából származó bejegyzések a legtöbbször bérmálásokra, keresztelésekre, a templom állapotára stb. vonatkoznak csupán. Ráadásul néhol „csonkításokkal", az egyes személyekre vonatkozó „problémás bejegyzések" kivágásával is találkozhatunk. Amennyiben azonban elfogadjuk, hogy a História Domus mint forrás nem használható fel léptékváltáskor, vagyis nem általánosíthatunk két-három vagy akár 1 Levéltárosként 1999-ben kezdtem hozzá ahhoz a felméréshez, melynek során azt igyekszem feltérképezni, hogy a történelmi Somogy vármegye plébániáin milyen, a község-történetírás és a megyetörténet szempontjából hasznos források maradhattak fenn.