Mikrotörténelem: vívmányok és korlátok. A Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesület 1999. évi miskolci konferenciájának előadásai - Rendi társadalom - polgári társadalom 12. (Miskolc, 2003)

előharcosa"-ként értékelte őt.

13 — Az ugyancsak az 1896. évre közzétett naptárban megörökített Petőfi és a szocializmus kapcsolatáról ez áll egy 1895-ös Népszava-cikksorozatban: „Számos ama nagyok neve, kiknek érdemeit az utókor eléggé méltányolja, nem is sejtve azt, mert nem ismerik a szocialista tanokat, hogy az illető egyengette az utat a szocializmushoz. Eme nagyok egyike, kinek neve a világirodalom legelső lírikusai között áll: Petőfi Sándor."

14 - Az 1896. évre kiadott naptárban szintén méltatott Ferdinand Lassalle-t így értékelte a Népszava vezércikke, amely a forradalmár halálának évfordulójára jelent meg 1895-ben: „Lassalle volt az egyedüli ember, ki felszerelve korának minden tudományával, dacolt, szembeszállt az ellenség részéről jövő támadásokkal; öntudattal, tehetségének és képességének egész erejével küzdött a vagyontalan és elnyomott munkásnép érdekében. Nemcsak fényes beszédei, hanem mindenekelőtt röpiratai és művei mély tudományára vallanak. Iratai és művei több mint történelmi jelentőségűek s egy munkásnak a legjobb eszköz arra nézve, hogy magát agitátorrá képezze ki."

15 - Az 1896-1919. évi Népszava-naptárak „forradalmi naptár"-részében az utópista szocialisták közül a legtöbbször Fomier-t méltatták, akit Csebrenyák József az 1895-ben megjelent A szocializmus történelméhez című brosúrájában így értékelt: „Fourier egy lángész volt és mint elsőt, őt illeti meg a halhatatlan dicsőség, ki a munkára való jogért harcolt és azt tudományos okokkal támogatta."

16 - Az 1906-ban elhunyt Ibsent (akit az 1907. évre kiadott naptárban már születési és halálozási dátumának megadásával méltattak a szociáldemokraták) így értékelte, halálhírének vételekor a Népszava cikke: „Akik gondolkodásuk és érzésük minden szálával az emberiség felszabadulásán csüggnek; akik az ember tökéletes erkölcsi, lelki és anyagi függetlenségének harcosai; akik egy zsarnok uralom testet és lelket ölő béklyói alól való felszabadulás hirdetői: azok egyik legnagyobb eloharcósukat vesztették el. Ibsen Henrik társadalomkritikai drámáiban az emberi együttélés legmélyebb problémáit fejtegette oly realitással, amely az egész modem drámairodalomnak alapját vetette meg. [...] társadalomkritikai drámáiban [...] [a] felszabadulás után való legyőzhetetlen vágy párosul a szociális viszonyok 13 Marx Károly. Népszava, 1895. jún. 17. 3. ld. még a címlapképet is. 14 Glaser Soma Sándor: Petőfi és a szocializmus. [I.] Népszava, 1895. júl. 24. 2. — Kiemelés az eredetiben. 15 Csebrenyák József i. m. 2. 16 Csebrenyák József (Dr. Ingwer nyomán): A szocializmus történelméhez. Bp. 1895. (Magyar Munkás-könyvtár II.) 25. — Kiemelés az eredetiben.