Mikrotörténelem: vívmányok és korlátok. A Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesület 1999. évi miskolci konferenciájának előadásai - Rendi társadalom - polgári társadalom 12. (Miskolc, 2003)

textusoknak, melyekben kifejezettem központi, mondhatni perdöntő szerepe van az intenciónak.

4 Az önéletrajz, még annak legbanálisabb formájaként számontartott hétköznapi önéletrajz is, legfontosabb jellemzője, hogy szubjektumhoz fűződik s a textus a múlt személyesen átélt tapasztalatán alapul

5

, illetve annak - austen-i értelemben vett performatívuma. Ennek fényében különösen súlytalannak tűnik föl számomra a bennük lévő 'tények' igazolása vagy cáfolása, hisz a tapasztalat az nem igaz vagy hamis, hanem azáltal válik mások számára létezővé, hogy kimondják. Az előadásomban bemutatandó 1947 és 1950 között íródott önéletrajzok történeti szempontú problematizálása két érdekes historiográfiai probléma kereszteződésében áll. Először is az emlékezet-diskurzus szempontjából azt érdemes felvetni, hogy mire „emlékezik" az az önéletrajzíró, akinek elbeszélésében nyilvánvaló valótlanságokat fedezhetünk fel; másodszor, de az előbbivel szoros összefüggésben áll annak vizsgálata, hogy a totalitarizmus időszakában, mikor a múlt folytonos változásban volt, egyesek hogyan tudták, míg mások miért nem a poHtikai nyelv érzékeny változásait, illetve az újraíródó történelem rezdüléseit követni. „Damnatio memoriae": a politikai emlékezet átalakítása A történeti emlékezettel vagy kutatómrrnkájuk során személyes emlékezésekkel foglalatoskodók előtt nem ismeretlenek már a memória különböző felhesználásával kapcsolatos pszichológiai, szociológiai vagy éppen irodalomelméleti megállapítások.

6 Ez a dolgozat nem elméleti jellegű, ám mindvégig szem előtt kívánom tartani azt, amit a társtudományok orális történetek, naplók, tanúságtételek és visszaemlékezések kapcsán már feltárt, azaz, hogy nem elsősorban a szövegekben megjelenített szemantikumra érdemes a múlt kutatójának fordítania figyelmét, hanem sokkal inkább arra a narratív stratégiára, mellyel az elbeszélő hang önnön történetét (re)konstruálja. Az itt terítékre kerülő önéletrajzok a fentebb előszámlált szövegekhez képest 4 A nyom [trace] és a tanúságtétel [témoignage] paradigmaváltásáról: François Hartog: Le témoin et l'historien. Előadás a College de France-ban 1999. június 10-én. 5 „(M)inden társadalom, minden történeti periódus önnön tiszteletéhez képest méretik meg. Az ember mint individum [l'homme-individu] a társadalom és retrospektív módon a történelem középpontjába került." Anette Wieviorka: VEre du témoin. Paris, Pion, 1998., 128. 6 Véleményemet részletesen kifejtem: K. Horváth Zsolt: Naplók és memoárok mint „lehetséges történelmek". (Kézirat).