Mikrotörténelem: vívmányok és korlátok. A Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesület 1999. évi miskolci konferenciájának előadásai - Rendi társadalom - polgári társadalom 12. (Miskolc, 2003)

azonban némi pikantériát tudnak felmutatni: 1. Napló, memoár, vagyis hosszabb önéletrajzszerű^) írásra elsősorban az írásban némi gyakorlattal rendelkezők szoktak vállalkozni, míg munkahelyi önéletrajzot a munkavállalás előtt mindenkinek le kellett adnia; ebből következik, hogy a textusok nyelvi szintje jóval egyenetlenebb, s az elvétett hibák nyomán könnyebben „tetten érhetőek" az elbeszélő szándékai. 2. Az 1945-öt, de leginkább a fordulat éveit, tehát 1947-48-at követő évek politikai nyelve gyökeresen megváltozott, s ráadásul a kommunista ideológia, post mortem, a múltat is államosítani kívánta, s ebbe bizony beletartozott a személyes múlt elbeszélése, az élettörténet is, melynek legprimerebb, szinte adatszerű megjelenítése az önéletrajz. Az átvizsgált dokumentumok nyomán, nekem úgy tűnik, hogy a jelentkezők túlnyomó többsége 1948 és 1950 között már kitűnően elsajátította azt a grammatikát, mely a kommunista rezon szempontjából helyesnek, jónak volt tekinthető. Ez első látásra nem tűnik túl nehéz feladatnak, hiszen ekkor már tudható volt, hogy vannak, „sui generis pozitív és negatív szerepek, eredendően jó és rossz családi konstellációk"

7

, ám a gyakorlatban az állástalanság és az állás elnyerése közötti vékony szálon függő jelentkezőnek fel kellett tudnia mérni, hogy mi az az élettörténet, ami egy zárt ideológiai rendszer kívánalmainak megfelel. Lévén, hogy szinte mindenki múltjában akadt vagy akadhatott olyan elem, momentum, mely nyilvánvalóan meghaladta e kereteket, így önként adódik az, hogy a jelentkezőnek ki kellett „dekáznia" a\múlt jó, tehát kiemelendő, és rossz, tehát elhallgatandó darabkáit. \ Ismeretes, hogy a narratív szöveg állításainak igazságértékét általában nem tudjuk vizsgálni, s az esetek többségében benne kell maradnunk egy eldöntetlen helyzetben.

8 Ezen önéletrajzok esetében azonban, épp a szövegek alacsony nyelvi szintje miatt, olyan állításokkal is találkozhatunk, melyeknek annyira kirívóan nincs igazságtartalma, hogy megéri velük foglalkozni, s melyeket Phillipe Lejeune kevéssé szubtilis megállapítása egyszerűen 'hazugságnak' titulált.

9 Ilyen például az a jelentkező, aki nagy igyekezetében megalakulása előtt(!) már 3 évvel belépett a Magyar Dolgozók Pártjába s a még meg 7 Rév István: In mendacio Veritas. 2000,1994. szeptember, 53. 8 Gérard Genette: Fictional Narrative, Factual Narrative. Poetics Today 11 (1990) 4. 755-774. 9 Philippe Lejeune: Le pacte autobiographique. Éd. du Seuil, 2. kiad., 1996.