Mikrotörténelem: vívmányok és korlátok. A Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesület 1999. évi miskolci konferenciájának előadásai - Rendi társadalom - polgári társadalom 12. (Miskolc, 2003)
nőknél az özvegyek aránya 65%, míg a férfiaknál 37%, és a hajadonok illetve nőtleneké 15-16%. A férfiaknál a házasok vannak a legtöbben 45%, míg a nőknél ez 18%. Vannak hivatalosan elváltak is a nőknél 2%-ban, míg a férfiaknál 1%-ban. Összességében az állapítható meg, hogy a magányosok (özvegyek, hajadonok, nőtlenek és elváltak) jóval többen vannak, mint a házasok. Általában a házaspárok együtt kérik felvételüket a szegényházba, akkor tesznek kivételt, ha az asszony még munkaképes és van is munkája, illetve kiskorú, még gondozásra szoruló gyermekei vannak a párnak. Egerváryné férje és nővére halála után veszíti el azt a rokoni segítő hálót, mely a felszínen tudná tartani és megóvná a teljes marginalizálódástól, míg Terézt, aki eleve nagy hátránnyal indul az életben, a szülők halála után nem vállalja el a rokonság (egyébként erre több példa is van, amikor a fogyatékos családtag tartását nem vállalja a rokonság, és az a szegényházban végzi). Hermina valószínűleg élete nagy részében egyedül van, rnint törvénytelen gyerek eleve nem tudhatja maga mögött a teljes család segítségét, nem alapít családot, így számára az egyetlen lehetséges megoldás öregségére és munkaképtelen korára a szegényház. Meghatározó az életkor is, hiszen a két asszony 80 illetve 60 évesek, Teréz pedig testi és szellemi fogyatékossága miatt kerülhet be fiatalon a szegényházba. Az ápoltak egészét tekintve kormegoszlás szerint természetesen legtöbben az idősek vannak, a legnagyobb a 60-70 év közöttiek csoportja (39%), őket a 70-80 év közöttieké követi (24%), majd a 40-50 (8%) illetve a 80 éven felüliek következnek (6%). A hagyományosan kereső korban lévők, 20-tól 40 éves korig, viszonylag magasabb arányát (11%) az adja, hogy általában elnyomorodás, gyengeelméjűség miatt kerülnek a szegényházba. Sajnálatos módon a szegényház még mindig betölt egyfajta kórház szerepet is, hiszen az egyébként egészséges nyomorékokat, illetve a nem közveszélyes elmebetegeket is ide próbálja a család elhelyezni. Egyébként ez a helyzet már a köz figyelmét is felhívja, és épp ezen év áprilisában jelenik meg Az Estben egy felháborodott riport arról, hogy mi módon kínoznak egy félkegyeiműnek kikiáltott asszonyt a szegényházban 3 . Nem meglepő, hogy a három asszony közül kettő Pesten született, míg a harmadik is már jó ideje a városban lakik. Ebben az évben a legmagasabb a Budapesten születettek aránya. Őket követi a felvi3 Sikoltások a szegényházból, Az Est 1914. április 8. sz. 7.
