Mikrotörténelem: vívmányok és korlátok. A Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesület 1999. évi miskolci konferenciájának előadásai - Rendi társadalom - polgári társadalom 12. (Miskolc, 2003)
más kérdés, hogy az iratokat bőven hizlalta a levelezés, amelyben megpróbálta a tanács a valódi illetőségi helyről a gondozás díját behajtani). Az idős hölgy 1914-ben 80 éves, és ezideig a nővérével lakott, de ennek halála után segélyért folyamodik a fővároshoz. Gyermeke nincs. Férje állami tisztviselő volt (előbb akadémiai korrektor, majd az Egyetemi könyvtárban irodatiszt). Özvegye jó eséllyel pályázik a havi segélyre, hiszen férje jogán a városi társadalomban tisztes pozíciót szerzett. Természetesen előbb azonban a kerületi orvos igazolja, hogy munkára már alkalmatlan, és ekkor kapja a főváros segélyét. Az összeg fokozatosan emelkedik, 1897-ben havi 3 forint, majd 1898-ban 8, 1904-1910-ig pedig havi 10 korona. 1914-ben a szegényházba utalják. A következő ápolt Definszky Teréz. Ő Pesten született 1854-ben a IV. kerületben. Pesti illetőségét el is ismeri a tanács. Római katolikus, hajadon, cseléd, törvénytelen származású, Definszky Zsófia leánya. Szegényházba kerülése előtt Ungár Károly adóbérlő tartotta lakásában, kegyelemből. Az orvosi vizsgálat szerint „kissé buta" takarítónő. A város 1909 óta részesíti 6 korona havi segélyben, amit 1910-ben havi 10 koronára emelnek. A harmadik ápolt Stekovics Teréz az orvosi vizsgálat szerint gyengeelméjű, idült alkoholista „aki még" alsó végtagrövidülésben is szenved. Őt a rendőrség állítja elő többszörösen is csavargásért (már érvényben van az 1913. évi XXI. törvény, mely a csavargást büntetendő cselekményként értelmezi, és a csavargók rendőri előállítását, illetve elzárással vagy kényszermunkával történő büntetését írja elő.) Egyébként 23 éves és cselédként takarításból él. A szülők elhaltak, előbb az anya, majd 1910-ben az apa is, aki bádogossegédként dolgozott, és besztercebányai születésű volt. A továbbiakban szeretném bemutatni azokat az alapvető azonosságokat, amelyek fellehetők a három asszony sorsában, melyek meghatározták azt, hogy életüket a köz gondoskodására bízva kellet befejezniük, illetve azokat a fordulópontokat, melyekben életük marginalizálódása megindult. Mindhárom nő magányos, és egyedül áll a világban. Ez az alapvető és elsődleges fontosságú a szegénység felé vezető úton, hiszen ez jelzi a segítő hálózat elvesztését, amikor család, a barátok már nem képesek megvédeni az egyént, és amikor ebből a hálóból kihullva teljesen a perifériára szorul. Ez egyébként igaz az 1914-ben felvettek egészére. A felvettek családi állapotát vizsgálva a legmagasabb a
