Mikrotörténelem: vívmányok és korlátok. A Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesület 1999. évi miskolci konferenciájának előadásai - Rendi társadalom - polgári társadalom 12. (Miskolc, 2003)
az állandó alkalmazás a gyárban. Valószínűleg más különbségek is léteztek, de ezeket elegendőnek tekintem azon cél illusztrálásához, miszerint a munkásokat a beilleszkedésre és a munkafegyelemre, ugyanakkor az előnyök élvezésére is ösztönözték. Persze egy ilyen minta csak az általános gazdasági fejlődés idején lehetett jellemző, mint ahogy az 1880-1905 közötti időszak valóban az volt, amikor a kolóniát folytonosan bővítették. Az anyagi előnyök, amikben az állandó állású munkások részesültek, segíthetnek talán megérteni, miért tudott a munkásmozgalom a diósgyőri gyárban nehezen meggyökerezni. A Belügyminisztérium irataiból és a szakszervezeti újságok ( rnint például a „Fémmunkások Szaklapja") cikkeiből megállapítható, hogy a diósgyőri munkásmozgalom egyáltalán nem volt forradalmi beállítottságú. Az iratok tanulmányozásakor feltűnik, hogy több éven keresztül Borsod megyét csak egyszer-kétszer említik. Az esetek többsége a falvakra és a mezőgazdasági munkások forrongásaira vonatkozik. Egy második nagy aktacsoport, ahogy már említettük, az anarchista mozgalom alapján keletkezett. A Borsod megyei és a Miskolc városi iratok inkább a szervezett munkásmozgalom hiányairól, illetve könnyű ellenőrizhetőségéről számolnak be. A megtalálható dokumentumok szerint ugyanez mondható el a sztrájkokról és a szakszövetségek működéséről is. A megyei árvaszék aktái azért értékesek, mert egyrészt néha négy generációig visszamenő családstruktúrákat tükröznek, másrészt a legtöbb esetben elfogadható tevékenységi megnevezéseket tartalmaznak. Ide sorolhatók még a leltárak, amik gyakran a munkásokra vonatkozóan nem nagy terjedelműek, és adatokat tartalmaznak a munkások származásáról, vallásáról és részben művelődéséről is. Tóth Zoltán - szekszárdi társadalomról szóló - dolgozata alapján 11 , ami lényegesen ezekre az iratokra támaszkodik, könnyebb lesz más kutatók számára ezen források hasznát és korlátait megismerni. Szerintem itt a következő érdekes vonásokat érdemes kiemelni: az alsó rétegen belül is a munkások még hosszú ideig egy kisebbséget alkottak. Nagyobb családokban ritkán található több, mint egy munkás, gyakran egyet sem említenek. Úgy tűnik, hogy a lakosság szociális szempontú csoportosítása a vallásival szemben kisebb mértékű. Néhány esetben azonban egy család tagjai különböző társadalmi réteg11 Tóth Zoltán: Szekszárd társadalma a századfordulón. Történelmi rétegződés és társadalmi átrétegződés a polgári átalakulásban. Bp. 1989.
