Mikrotörténelem: vívmányok és korlátok. A Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesület 1999. évi miskolci konferenciájának előadásai - Rendi társadalom - polgári társadalom 12. (Miskolc, 2003)

galom bemutatása túlságosan a történelmi materializmus tanításának megfelelően jelent meg. A szervezett munkásmozgalom nehézségeit, egy leginkább mezőgazdasági országban, természetesen nem titkolták el, de mégis a végleges szocializmus érvényesüléséhez vezető folyamatba illesztették. Bármilyen más tendenciát eltérésnek, tévedésnek vagy az állam általi elnyomás következményének tekintettek. Következésképpen a magyar munkásmozgalom fontos, jellegzetes vonásait szinte mellékesen említik, de teljes jelentőségükben egyáltalán nem értékelték. Például a rendőrségi iratok átvizsgálásakor, amelyek az egész országra vonatkozóan a Belügyminisztérimn irataival együtt az Országos Levéltárban találhatók, felfigyeltem arra, hogy milyen nagy szerepet játszhatott az anarchista mozgalom a munkásság soraiban. Az irodalom megemlíti ezeket a tendenciákat, de rigy értékeli, hogy általuk téves, a fejlődéstől eltávolító célokat próbáltak elérni. A munkások politikai szervezetei változékony fejlődésének bemutatása, az Altalános Munkásegylet alapításától (1868) a századforduló után körülbelül 1905-1906-ig, sokszor az eredményhez igazított . Az eredmény, az ábrázolás időpontjában egy szocialista társadalom, amiben a korábbi konfliktusok megszűntek. Olyan témák, mint a földkérdés nagy jelentősége, a gazdasági vagy pedig a politikai célok közötti választás nehézsége, a létező feszültségek a nemzetközi munkásmozgalom és a saját társadalom helyzete között, jobbára mellőzöttek például Nemes Dezső és Erényi Tibor dolgozataiban. Másrészt, a munkásmozgalom ábrázolása leginkább az egész országra vonatkozik. Budapest szerepe kiemelt, miközben a munkásmozgalom fejlődését egyes vidékeken egyáltalán nem tárgyalják. A bekövetkezett sztrájkok vagy demonstrációk száma gyakran eltakarja a munkásmozgalom inkább változatos és ellentmondásos - Budapesten kívüli - struktúráit és a nehézségeket. Bácskai Vera a várostörténet-írás fejlődéséről szóló rövid dolgozatában néhány évvel ezelőtt megállapította, hogy új impulzusok csak egy regionális sajátosságú kutatástól várhatóak. A munkásság története nem választható el a munkásmozgalomtól. Itt is úgy tűnik nekem, hogy a differenciálódásra és újraértékelésre épülő tanulmányoknak, az ipari- és mezővárosok, a falvak és a bányavidékek helyi kutatásából kell kiindulniuk. így lehetséges lesz olyan egyszerűsítéseket elkerülni, amik a munkások „uralkodásának" hitéből, vagy pedig a magyar társadalmon belüli kritikátlan, egy modernizációs minta alapján születő besorolásából is keletkeznek.