Mikrotörténelem: vívmányok és korlátok. A Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesület 1999. évi miskolci konferenciájának előadásai - Rendi társadalom - polgári társadalom 12. (Miskolc, 2003)

A nagyszámú, inkább néprajzi vagy kultúrtörténeti jellegű tanulmányoknak az előnyük az, hogy gyakran nagy mennyiségű és teljességű tudományos anyagot tartalmaznak. Itt a Magyar Munkásmozgalmi Múzeum Évkönyvére gondolok, például Szabó Béla és Mialkovszky Mária dolgozataira, amikben a lakásberendezés vagy a hagyaték által a munkások életvilágát tanulmányozzák. Miskolci munkások Munkásokra vonatkozó adatokat nem könnyű találni a 19. század utolsó évtizedeinek irataiban. Inkább dominánsak a napszámos, segédmunkás, földmunkás fogalmak vagy a kézművesipari megnevezések, amelyek szerintem sokszor a gyári munkásokat ülették. Különféle alkalommal kiállított akták alapján lehetséges a munkások mindennapi életéről valamit megtudni. Én főleg három iratcsoportot használtam. Egyrészt a Diósgyőri Magyar Állami Királyi Vas- és Acélgyár, és mindenekelőtt a gyárkolónia iratairól van szó. Másrészt a Belügyminisztérium aktái közül különösön a rendőrségieket használtam, de az egyesületekről szóló és az idegenrendészeti iratokat is. Harmadrészt az árvaszéki dokumentumokat is elemeztem. Vizsgálatom során elsősorban az érdekelt, hogy milyen változások következnek be a munkások életében, amikor egy gyár - a hozzátartozó részekkel együtt - megnyílik. Lazul-e a kapcsolat a falusi és a kézműipari élettel, létrejönnek-e saját szervezeti formák ( közművelődési egyesületek, szakszervezetek)? A viták során lehet-e egy „munkásosztály" születéséről beszélni, s mindez a kortársakban tudatosul-e? Ezek a kérdések az orientáció miatt fontosak, természetesen egy regionális kutatás keretében ezekre csak részleges válaszok adhatók. A diósgyőri vasgyár az ország egyik legnagyobb gyára volt, amely a gyári kolóniával együtt egy mintát alkotott. Ez mind a magyarországi iparosítási folyamatra érvényes, amelyben a budapesti gépgyárral együtt kulcsszerepet töltött be, mind pedig a munkásokra is, akik ebben a gyárban olyan élet- és munkakörülményeket találtak, amik Magyarországon másutt szokatlanok voltak. A gyár iratai ezt jól bizonyítják. Csak néhány példát említek: létezett egy betegsegélyező pénztár, ami mindenki rendelkezésére állt, egy jól berendezett étterem, óvodák, elemi iskolák fiúk és lányok számára (az első nyolcosztályos magyarországi elemi iskola Diósgyőrön alakult) és egy szakiskola. A házakhoz, amikben sok munkáscsalád lakott, kert és