Mikrotörténelem: vívmányok és korlátok. A Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesület 1999. évi miskolci konferenciájának előadásai - Rendi társadalom - polgári társadalom 12. (Miskolc, 2003)
lakozás, inkább szellemtörténeti tévútra vezet ahogy az már ezelőtt többször megtörtént. 10 Szerintem, a részben nagyon polemikusán folytatott németországi vitáknak különböző okai vannak, amiket én itt nem tudok részletesen tárgyalni. Csak a következőket szeretném röviden megemlíteni: a kutatás intézményesített formáival és a velük kapcsolatban levő segélyforrásokkal összeköttetésben úgy látszik, hogy politikailag befolyásolt kísérletek is léteznek, amik a történettudomány tartalmi orientációját változtatni akarják. Továbbá, a történelmi ismeretek és a nyilvánosság közötti közvetítés jellege nagy változásokon ment keresztül. Egyrészt a kapós termékekre orientált gyártás, másrészt a szaktudományok erősebb differenciálódása talán megnehezíti a megegyezést. Magyar szakirodalom Áttekintésem a magyar kutatások helyzetéről elkerülhetetlenül befejezetlen. Amennyire mostanáig a magyar szakirodalmat meg tudtam ismerni, úgy tűnik nekem, hogy bizonyos csoportok, különösön a munkások mindennapi életéről szóló társadalomtörténeti ábrázolások, nem annyira jellegzetesek a magyar történeti művekben. Léteznek persze társadalomtörténeti irányzatú kutatások a munkásokkal kapcsolatban, de a legtöbb Budapestre vonatkozik. A Miskolc környékéről szóló dolgozatok - és itt mindenekelőtt a Herman Ottó Múzeum és a Megyei Levéltár közleményeire gondolok - gyakran néprajzi vagy kultúrtörténeti jellegűek. A nemességről, a polgárságról, a kézműiparról és a parasztok életéről szóló dolgozatok aránya jóval több, rnint a munkásoké. Tudomásom szerint nem léteznek munkásokkal foglalkozó tanulmányok, mint például a miskolci vagy más vidéki zsidókról, az újkori magyar történeti tanszéken sem. Az iparfejlődésről szóló vizsgálatokban a munkások és a mindennapi élet ábrázolása a gyárban vagy a gyáron kívül csak röviden vagy statisztikai összefoglaló módon szerepel. Itt például Kiszely Gyula, Diósgyőri Magyar Állami Vas- és Acélgyárra vonatkozó kutatására gondolok, vagy más, vasútról vagy élelmiszeriparról szóló írásokra. A munkásmozgalmat kezelő irodalom terjedelmes. Tapasztalatom szerint ezt az irodalmat két szempontból kritikusan kell kezelni. Leginkább azért, mert a szocializmus idején a magyar munkásmoz"> Sokoll: Kulturanthropologie. 235-238.
