Mikrotörténelem: vívmányok és korlátok. A Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesület 1999. évi miskolci konferenciájának előadásai - Rendi társadalom - polgári társadalom 12. (Miskolc, 2003)

zőkre hatalmas vérdíjat tűztek ki. Ennek az lett a következménye, hogy a szegedi várbörtön cellái hamarosan megteltek gyanúsítottakkal, a többiek pedig különböző módszerekkel próbáltak „láthatatlanná" várni. Ráday már 1869 augusztusában arról értesítette a megyék alispánjait és a városok polgármestereit, hogy „...számos gonosztevő feladva pillanatilag legalább bűnös életmódját, rejtekhelyeket keresve igyekszik a kézrekerítés elől menekülni és mint több esetből tapasztalni volt alkalmam, egyes községek és majorságokban mint cseléd és munkás húzódott meg."

2 Ezért a községi elöljáróságok és az uradalmak vezetőinek kötelességévé tette, hogy egy részletes listát készítsenek, amelyben azok a „vidéki cselédek vagy áliandó munkások" szerepeljenek, akik 1869. január 1-től a területükön tartózkodnak. Ezt a megyék és a városok gyűjtsék össze, majd a királyi biztossághoz küldjék el. Ismereteink szerint ezt a felszólítását Ráday 1870 júniusában megismételte. Az 1869. évi felmérés tehát közbiztonsági célzattal történt, és elsősorban olyan adatok közlését várták el, amelyek alapján az illetők könnyen ellenőrizhetők. Ennek ellenére a források páratlan lehetőséget teremtenek az idegen munkavállalók összehasonlító elemzésére. Sajnálatos módon a mintegy másfél iratcsomónyi anyag semmilyen tekintetben nem teljes és itt első helyen a földrajzi behatároltságot kell megemlítenünk. Ráday utasítása a Duna-Tisza közére és a Tiszántúl déli részére korlátozódott, de több olyan területet is érintett, amelyre a belügyminiszteri utasítás szerint - elméletileg - nem terjedt ki a fervnhatósága.

3 Ennek ellenére egyedül Temes megye bizottmányi kisgyűlése tiltakozott az ilyen adatgyűjtés ellen, és - Ráday illetéktelenségére hivatkozva - ezt megtagadta.

4 A legtöbb gondot azonban a királyi biztos által kiadott utasítás hiányosságai okozták. Ebben ugyanis nem szerepelt egyértelműen, hogy milyen szempontok szerint kell az adatokat összegytíjteniük, nem létezett egységes séma, ami a későbbiekben a feldolgozást megkönnyíthette volna. Nem volt pontos a célszemélyek megfogalmazása sem, ezért ezt szintén különbözőképpen értelmezhették. A Bács megyei Filipova község jelentése szerint „a községben levő idegenek 2 MOL K 151 6. cs. 1869.1132. sz. 3 Torontál, Temes, Csanád, Csongrád, Bács, Arad, Krassó, Békés megyék, Jász Kiskun és Kikindai kerület, valamint Szabadka, Temesvár, Újvidék, Szeged és Arad városok 4 MOL K 151 6. cs. 1869.1643. sz.