Mikrotörténelem: vívmányok és korlátok. A Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesület 1999. évi miskolci konferenciájának előadásai - Rendi társadalom - polgári társadalom 12. (Miskolc, 2003)
Szentmártonkáta és általában az Alföld esetében különösen nehéz a forrás használata. Ebben az időben ugyanis az Alföld legnagyobb részén a rideg marhatenyésztés jelentette a fő megélhetési formát, így csak a megművelt szántóföld vagy szőlő területéből igen nehéz következtetni a falusiak tényleges anyagi helyzetére. Nem csak a forrás adottságai miatt nehéz felmérni egy 18. századi pest megyei falu lakóinak anyagi helyzetét. A Buda visszafoglalása utáni harcok során lényegében az egész lakosság elmenekült a lakóhelyéről. 1686-ban csak a három mezőváros, Vác, Nagykörös és Dömsöd femvmaradásáról lehet biztosat tudni. Egyes települések lakói csak a tényleges harcok idejére menekültek el és hamarosan viszszatértek, 1689-ben a harcok előtt fennálló településeknek mintegy harmadába tért vissza az élet. 50 Ennek következtében hatalmas földterületek váltak pusztává. Szervezett és spontán népmozgalom indult meg a megműveletlen földek elfoglalására. A nagy földterületeket legegyszerűbben az extenzív rideg marhatenyésztéssel lehetett kihasználni. A török kornak és az utána következő bizonytalan időknek köszönhetően a vidék jó ideig csak távolról ismerte a földesúri fennhatóságot. Wellmann Imre szerint a kezdeti időkben annyira kötetlen volt a határhasználat, hogy az emberek szabadon foglalhattak el és használhattak teherbírásuknak megfelelő mennyiségű földet, ha pedig egy földterület kimerült, újat foglaltak el vagy továbbálltak, és új pusztát kerestek. A fokozatosan megszilárduló falvakban a spontán szerveződésű faluközösség kezdte meghatározni a határ felosztását. Ez az önszerveződő intézmény rugalmasan működött, és mindig az igényeknek megfelelően osztotta fel a határt a lakók között. 51 Mindennek köszönhetően az itt élők vagyoni helyzete lényegében megfoghatatlan a mi, és a korabeli központi kormányzat fogalmaival. Az egy család által megművelt földterület mennyisége igényei, szerencséje függvényében akár évente drasztikusan megváltozhatott. Az emberek a könnyen mobilizálható és változó méretű marhaállomány alapján határozták meg egymás vagyonát. Mennyire lehet ez a vázlatos kép érvényes magára Szentmártonkátára? Ahhoz, hogy ezt a kérdést részben megválaszolhassuk, egy olyan érdekes forrást szeretnék felhasználni, amiben a falusiak maguk emlékeznek vissza a falu történetére. Az 1767-ben meginduló úr50 Wellmann, i. m. 25. 51 i. m. 42-44.
