Mikrotörténelem: vívmányok és korlátok. A Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesület 1999. évi miskolci konferenciájának előadásai - Rendi társadalom - polgári társadalom 12. (Miskolc, 2003)
bérrendezés részeként a központi kormányzat egy újabb országos felmérést rendelt el. Ennek során a falvak lakóinak egy kilenc pontos kérdőív szerint kellett beszámolniuk a gazdálkodásról, a földesúri terhekről. Ezen vallomások közül használom fel az 1768. március 13án Szentmártonkátán elkészültét. 52 Az első két kérdésben kérdeztek rá arra, hogy korábban milyen megállapodás szerint fizettek illetve dolgoztak eddig a földesúr számára. A faluban - az 1760-i évi adóösszeírás szerint - 7 taksafizető, 127 jobbágy és 15 zsellér lakója van. A falu földbirtokosai gróf Keglevics Gábor, Prónay Gábomé 53 és Batta István. A falunak nincs urbáriuma. A Keglevics család részén lakók úgy emlékeznek vissza, hogy a „hajdani időkben" az összes szolgálatot egész évre egy összegben, 500 forinttal váltották meg. Ez a viszony „az időnek jártával" annyiban módosult, hogy 400 forintot kellett fizetniük és a földesúr egy távoli pusztáján kellett kaszálniuk, valamint a szénát elszállítaniuk. Ez a rendszer egészen 1742-ig működött, amikor a földesúr írásbeli szerződést adott ki. A másik két földesúr jobbágyai „hé vett régi usus mellett" jobbágy telkenként fizették a censust. A Keglevics birtokrész történetéből szépen kirajzolódik, hogy a XVIII. század elején a földesúr tényleg messze élt a falujától. Semmiféle majorsági gazdálkodásnak nincs nyoma. Az állandó mértékű, egy összegben fizetett adó valóban lehetővé tehette a közösség spontán megszerveződését, a terhek igazságos, szükség szerint változó elosztását. A változások előszelét, a földesúr közeledését jelzi, hogy idővel a Keglevics családnak volt olyan majorja, ahová már érdemes volt a szentmártonkátaiakat hivatni dolgozni. De a parasztok mértéke szerint ez még egy távoli puszta volt. Csak 1742-re datálhatjuk a birtokos közvetlen megjelenését Szentmártonkátán. Ekkortól van saját gazdasága a földesúrnak, és innentől kezdve a szilárd jobbágytelek szerint egyénenként kell adózniuk a parasztoknak. A tumultus idején tehát a Keglevics család csak távolról irányítja a falut, és megelégszik az évenként egy összegben fizetett adóval. Ilyen kedvező helyzetet általában a mezővárosoknak szokás tulajdonítani, és viszonylag önálló életre szokás belőle következtetni. Ez az önállóság talán annak is köszönhető, hogy a Káta nemzetség hét ősi faluját 1663-ban, még a török uralom idején szerezte meg a Keglevics család. 52 Kiadását ld. Wellmannn, i. m. 236-239. 53 Aki született Róth Éva.
