Mikrotörténelem: vívmányok és korlátok. A Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesület 1999. évi miskolci konferenciájának előadásai - Rendi társadalom - polgári társadalom 12. (Miskolc, 2003)

nem okozhat akadályt. De Bajtaynak köszönhetően már azt is megtudhatták, hogy mások a pecsét leszakítását sokkal súlyosabb eseményként fogják értelmezni. Addig nem fogunk tudni kielégítő választ adni az esemény által felvetett kérdésekre, amíg meg nem vizsgáljuk hogyan láthatta a harmadik résztvevő, a falu közössége, illetve lakói az eseményt, mit vártak a többi szereplőtől és hogyan értelmezték mások viselkedését. 3. Szentmártonkáta Szentmártonkáta az Alföld északi részén található, „Buda és Pest királyi városoktól félnapi járóföldre"

42

, Nagykáta és Jászberény között. A határában folyik a Tápió, a pusztákon túl két erdő is határolja. A falu történetéről 1720-ig a következőket lehet tudni.

43

: A Káta nemzetség ősi birtoka eredetileg hét faluból állt.

44 Szentmártonkáta 1663-ban került a Keglevics családhoz. A falu a felszabadító harcok során a vidék többi településéhez hasonlóan elpusztult, de már rövid idő múlva újra lakott településként tűnik fel. Minden bizonnyal vagy a falu korábbi lakói, vagy a szomszédos településekről származók költöztek oda. A helytörténészek szerint a korábbi Nagykáta protestáns lakossága települt meg az elhagyott Szentmártonkátán.

45 A katolikusok viszont a szomszédos Csekekátára tértek vissza, ami idővel felvette az elpusztult Nagykáta nevét, és a vidék fontos mezővárosává vált. A falu lakossága még egyszer, 1704/05-ben, a Rákócziszabadságharc idején is elmenekült egy rövid időre, de innentől kezdve lakossága folyamatosan gyarapodott. Az 1715-i országos öszszeírásban 71 jobbágyot és 7 zsellért tüntetnek fel, 1720-ban pedig 107 jobbágy szerepel az iratokban. Feltehetően a 18. század elejétől kezdve élnek katolikusok is a protestánsok mellett a faluban.

46 1691 és 1719 között egy rövid megszakítás kivételével a falu prédikátora Kecskeméti Pál volt. A valószínűleg külföldön tanult, képzett Kecskeméti élete végén a dunamelléki egyházmegye szuperinte42 Wellmann Imre: A parasztnép sorsa Pest megyében kétszáz évvel ezelőtt tulajdon vallomásaik tükrében. Bp. 1967. 237. « Ld. Borovszky, I. köt. 131-132. 44 Nagykáta, Szentlőrinckáta, Egreskáta, Csekekáta, Tamáskáta, Boldogkáta, Szentmártonkáta. 45 Galgóczy Károly: Pest-Pilis-Solt törvényesen egyesített megye monographiája, IIII. Bp. 1876-77. III. köt. 350. 46 Dvornikovics Mihály 1700-ban készült feljegyzése alapján, ld. Földváry, i. m.