Mikrotörténelem: vívmányok és korlátok. A Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesület 1999. évi miskolci konferenciájának előadásai - Rendi társadalom - polgári társadalom 12. (Miskolc, 2003)
lődtek. A 15. századtól megjelenő' sajátos székely jobbágyi kategória ugyanilyen bizonytalanságot mutat, a székely jobbágyok többsége ugyanis a subiugati, azaz fejekötött kategóriába soroltatik. Ezek azok, akiknek a legtöbbje csupán a hadjáratok idejére kötötte magát jobbágyul, esetleg éppen a saját hadnagyának, a hadjáratok végeztével azonban visszakövetelte saját szabadságát. Az iratok közül nem egy esetben találjuk azt, hogy adott idó're szerzó'dést kötöttek egymással a szolgálatra, utána azonban felszabadultak. Olykor ítélet eló'li menekülés volt az oka a bizonyos ideig tartó szolgálatnak, vagy, ha nem sikerült megszabadulni belőle, a székely jobbágyi státusznak. 16 A nagy bizonytalanság és az állandó változások biztosítottak egyfajta állandóságot, egyenlőséget is, hiszen bárkinek volt esélye a kiemelkedésre, és erre mindvégig találunk is példákat. A Királyi Könyvek tanúsága szerint jobbágyok nagy számban kaptak nemességet, lófoséget. A vagyon azonban könnyen elveszíthető volt, mint ahogy az átlagéletkor is jóval alacsonyabb volt a szokásosnál. A mobilitás azonban magában rejtette a felemelkedés vagy kiemelkedés lehetőségét is. Míg a közösség többsége féltékenyen őrizte a közösség kereteit, addig mások igyekeztek a közösségi jogaikat megőrizve többletjogosítványokat szerezni. Jellemzőnek mondható példa az 1610-es években a lófőből lett nemes, Lippai András esete, aki 1619-ben halt meg. Életéről és cselekedeteiről az 1620-tól kezdődő perekből kapunk tudósítást 17 . Lippai, mivel fiú örökös nélkül halt meg, mindenét bizonyos Fancsali Jánosra hagyta, akit 1620 után három éven keresztül hat ízben pereltek be más-más személyek ugyanolyan okból. A vallomásokból kiderül, hogy Lippai András mint katonai vezető, olyan tekintéllyel bírt a környezetében, hogy jelentős vagyonokat kért és ka16 A peres eljárások több esetben foglalkoznak a kérdéssel, illetve azzal, hogy a magát elkötő nem jobbágyságra, csupán bizonyos ideig tartó szolgálatra szegődött. A lustrák közül az 1614-ben készült összeírás tartalmazza a jobbágyok neveit is, valamint mellette azt az okot, ami miatt jobbágy lett. Itt többször említik a megkérdezettek, hogy csak a hadjárat idejére szegődtek el. A jakabfalvi István Márton özvegyének azért kellett szolgálnia, mert Péterfi István deák kétrendbeli szerelemgyereke születése miatt a páter elől mentette, hogy „se perengérezzék, se ne szalmakoszorúzzák". Idézi Imreh István-Pataki József M, 1992. 77. A felperes Péterfi István deák szerint Margit asszony ígért három forintot és egy napi robotot, ám Margit asszony tanúsította, hogy orsót, viaszt adott és dolgozott is, de hogy jobbágyként szolgáljon, azt nem vállalta. 17 Arhivele Nationale, Cluj-Napoca, Székely Láda, Scaunul Odorhei, Protocoale, II/6, 73-93. sz.
