Mikrotörténelem: vívmányok és korlátok. A Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesület 1999. évi miskolci konferenciájának előadásai - Rendi társadalom - polgári társadalom 12. (Miskolc, 2003)
az esetek nagy százalékában egyáltalán nem akarta megengedni, hogy részt vegyen a közösség életében teljes jogú tagként. A teljes jog itt a lófó-telek birtoklását és az ehhez kapcsolódó jogok gyakorlását jelentette. A székely közösség alapeleme, a falu tehát alapegysége volt az életnek és a katonáskodásnak is. Az előbbiekben azt láttuk, hogy megtörtént, hogy a bíró nem volt valódi tekintély ebben a közösségben. A szervezőerő a források szerint egyrészt egy nagyon mély közös tudása az összetartozásnak, másrészt pedig a katonai vezető volt. A lustrák sok esetben tartalmazzák a kitételt: Kapitánya/ hadnagya mentette 14 . A szavak jelentése az, hogy a székelyek egy-egy elhúzódó háború alkalmával bizonyos szívességeket tettek a katonai parancsnokoknak, akik ezért felmentették őket a hadba vonulás egyébként mindenkire érvényes kötelezettsége alól alkalmanként. Sajátos kapcsolódási pontok jöttek tehát létre a katonai vezetők és bizonyos, a katonai terheket nem vállaló székely családok között. Ez azonban nem hasonlítható a jobbágyi viszonyhoz, viszont sajátos függőségek kialakulását eredményezte. Az önmagát katonaként definiáló székely közösség azonban érzékenyen reagált ezekre a kapcsolódásokra. A 17. század első harmadának peres iratai között több, mint 66%-ban találunk büntető pereket, illetve testi sértésekről beszámoló dokmnentumokat. Több üyen típusú pert találtam a székely törvénykezési iratok között, rnint ahány birtok- vagy örökösödési pert. Az indulatoknak csupán részben magyarázata a katonai mivolt, a 17. századot ugyanis a korábbi időszakkal összehasonlítva kiugró ez az arány. A jelenségre a források alapján egyik lehetséges magyarázatként kínálkozik a székelység rendkívül mobil volta. A klasszikus kategóriák annyira átjárhatóak, hogy a valóságról vajmi keveset mondanak el. Az összeírások legalábbis azt mutatják, hogy aki 1602-ben a nemesek között említtetik, az 1614-ben már csak a lófők között van összeírva, 1627-ben pedig a neve mellett megjegyzik, hogy „szolga mostan" 15 . Az állandó katonáskodás nagyon sok rizikófaktort épített a székelyek életébe. Egy-egy hadjárat után az összeírások egész falvak férfilakosságáról állítják, hogy debilis, azaz súlyosan sérült, esetleg béna. Ilyen körülmények között a kategóriák folyamatosan cseré14 Legnagyobb számban ezzel az 1634-35-ös I. Rákóczi György által készíttetett lustrában találkozunk: MOL. F136, Gubernium Transylvanicum Levéltára, Cista Diplomatica, Székely lustrajegyzékek és nemesi összeírások. 15 Erről a kérdésről, a székely lustrák feldolgozásáról bővebben Tüdősné Simon Kinga, 1986. 224-240.
