Mikrotörténelem: vívmányok és korlátok. A Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesület 1999. évi miskolci konferenciájának előadásai - Rendi társadalom - polgári társadalom 12. (Miskolc, 2003)

számba vett bányákban. Azzal a problémával szembesült, hogy hiába veszi sorra Magyarország összes vasbányáját időszakos működésükre nem talált adatokat, így nem tudta megbecsülni, hogy mennyi vasat állítottak elő. E kimutatás segítségével azonban meglehetős pontossággal meg tudtam állapítani, hogy mekkora volt ez a mennyiség, milyen időszakokban és mennyi ideig működtek a hámorok és huták.

13 Négy év vas cenzusának részletes elszámolását a tized elszámolások mellett találtam meg. Ezek az összeírások megerősítették a számadáskönyvnek a vasművek folyamatos termelésére vonatkozó adatsorait. A vasbányászat azért érdemel különös figyelmet, mert a korszakban egyre nagyobb számban jelennek meg a tűzfegyverek, amelyeknek alapanyaga a vas. Királyi kézen lévő uradalomról lévén szó, az uralkodó elsődleges érdeke a bányászat fejlesztése és védelme. A számadáskönyv alapján bizonyítható, hogy ezt sikerrel tette. Annyira, hogy időszakosan Murányban ágyúöntő műhely is üzemelt. Murány várának tehát fontos szerepe volt a magyarországi vasbányászat védelmében, a földesúri vasjövedelem adminisztrációjában. A számadáskönyv helyett talán pontosabb kifejezés a kimutatás kifejezés, ugyanis e forrásnak a szerkesztése, lényegi számadatai nem arra szolgáltak, hogy számot adjanak a kamarának a rájuk bízott javakról, különféle jövedelmekről - erre sok más, pl. tized elszámolások, dica elszámolások stb. szolgáltak -, hanem annak értékelése, hogy ez a gazdasági szervezet hogyan gazdálkodott a rá bízott javakkal, monopóliumokkal, gazdasági és katonai erejével. A kamara a hasonló kimutatások alapján rugalmasan kezelte az egész végvárrendszer ellátását. Amennyiben - külső támadás hatására, vagy a gömöri tized felének elvonása miatt - a természetbeni jövedelmek csökkenését eredményezték, a kamara pénzt adott a hiányzó élelem pótlására vagy más váraktól irányított át élelmet. Más várak is kaptak Muránytól élelmet vagy vasat. Az így gazdálkodó kamara sokkal olcsóbban oldotta meg a végvárak ellátását, mintha készpénzes vásárlásokból fedezte volna az ellátást. (Valójában készpénze nem is volt a fela13 Sarusi Kiss Béla: Vasgyártás és vasgazdálkodás Murányban a XVI. században. Fons IV. (1997). 1. sz. 79-98. -„Tizedik szám". A vízzel hajtott vashámorok időszakos működésének problémája a mezei hadseregek élelem ellátása kapcsán is kérdéses ld.: Perjés Géza: Mezőgazdasági termelés, népesség, hadsereg élelmezés és stratégia a XVII. század második felében (1650-1715). Bp. 1963. c. munkájának vitáját. Agrártörténeti Szemle. 1964. 533.