Mikrotörténelem: vívmányok és korlátok. A Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesület 1999. évi miskolci konferenciájának előadásai - Rendi társadalom - polgári társadalom 12. (Miskolc, 2003)

dat megoldására. Meg kell jegyeznünk, hogy az 1598-as urbárium azon adatai, miszerint a török szinte kizárólag készpénzt követelt a lakosságtól, arra utal hogy a török végvárellátás más utat követett.) A hasonló kimutatások a kamarának és a katonai vezetésnek - 1556-tól a Haditanácsnak - azt mutatták, hogy a rendi Magyarországon, ahol az abszolutista kormányzati módszerek és a központosítás nem járt olyan eredménnyel, rnint az örökös tartományok esetében, a feudális jövedelmek mind nagyobb mértékű kisajátításával és kézben tartásával hasonló eredményeket lehet elérni a legfóbb állami cél a honvédelem elérésében, mint a nyugati területeken. Márpedig a magyar végvárrendszer technikai és személyzeti minőségében nem maradt el a hadügyi forradalmat átélő nyugati területektől, de felvette a versenyt az oszmán birodalom haderejével is. Urbáriumok és tizedjegyzékek Az urbáriumukban azokat az adókat vették számba, amelyek a földhasználat után a földet művelő jobbágy, vagy a földterületen lévő egyéb természeti kincsek bérlője, használója a terület birtokosának tartozott. Az urbáriumoknak nem az a célja, hogy a valós bevételeket számszerűsítse. így az is értelmetlen, hogy általánosító értékelést tegyünk az urbárium adatai alapján az uradalom gazdasági erejére. Ezeket jórészt azért vették fel, hogy hozzávetőlegesen számba vegyék az uradalom gazdasági létesítményeit, erejét, a mentességeket. Ezek alapján kérte számon a vár, a kamara és a tized adminisztráció az őt illető jövedelmeket. A mentesség vagy a vlachosodás gyakori számbavétele azt a képet sugallja, hogy az uradalom gazdasági ereje csökken, holott inkább arról van szó, hogy a kétségtelen csökkenés ellenére az uradalom urbáriumának összeállítói igyekszenek a változásokat követni. A zsellérszám növekedése a murányi uradalomban azt is jelentheti, hogy sokan közülük a vasművek mellett vállaltak munkát. Mint a vár számadáskönyve bizonyítja, az urbáriumban szereplő értékeknél a cenzus esetében kevesebbet szednek, a vasbevétel azonban több, sőt a 23 év tized és más természetbeni bevételei is növekedtek, annak ellenére hogy ennek legfőbb forrása a gömöri tized a Muránytól délre, a török által jobban ellenőrzött területekről származott. IIa, véleményem szerint nem tudta meghaladni azt az előzetes feltevését, miszerint az adózó népességet, a jórészt magyar etnikumú népet, a török illetve a magyar végvárak fenntartásának költségei és