Mikrotörténelem: vívmányok és korlátok. A Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesület 1999. évi miskolci konferenciájának előadásai - Rendi társadalom - polgári társadalom 12. (Miskolc, 2003)

századi írói életpályákat próbálunk meg áttekinteni, amelyek - feldolgozottságuk miatt - lehetővé teszik a finomabb, a pőre biográfián némileg túlnyúló elemzés elvégzését, az anyag számbavételekor nyilvánvalóan kitűnik, hogy mennyire és egyáltalán mire használható az irodalomtörténet érdeklődését eddig felkeltő életrajzi adatmennyiség, s mely pontokon szükséges - éppen a társadalomtörténeti felhasználhatóság érdekében - új forráscsoportokat bevonni. A feladat ugyanis ebben az esetben eltér az irodalomtörténet-írás szokásos vagy tipikusnak tekinthető kérdésfelvetéseitől: a kiválasztott személyek nem elsősorban írói munkásságuk immanens értékei és a hatástörténeti vagy fejlődéstörténeti jelentőség miatt lesznek érdekesek: írói, költői teljesítményük abból a szempontból válik fontossá, hogy a nyilvánvaló, hisz folyamatos irodalmi tevékenységgel és kiadott művekkel hitelesített írói ambíció milyen életformával épült egybe. Ebben az összefüggésben különösen fontossá válik az írók családi hátterének, a felmenők életrajzának rekonstruálása is, hiszen ennek a háttérnek és a személyes pályafutásnak az összevetése rajzolhatja ki azokat a mobilizációs stratégiákat, amelyek az írói működéshez kapcsolható társadalmi szerephez hozzátartoznak. Az ezekre az adatokra felépülő biográfia pedig immár túllép az életrajz fényeinek a dokumentálásán vagy leírásán: a választott és ambicionált írói működést mint a társadalmi intézményrendszer egyik elemét értelmezi, az életformát alakító, meghatározó tényezőként. Ezért lehet különös jelentősége annak, hogy ez a vizsgálat alapvetően 18-19. századi anyagra épül: az életút mikrotörténeti dimenzióját teheti markánsabbá az irodalom intézményrendszerére is irányuló figyelem. Másfelől persze ez csak növeli a kutatás-módszertani nehézségeket, hiszen egy-egy ilyen mikrotörténeti pályakép megírásához gyakorlatilag menetközben kell pótolni mindazt, ami hiányzik a magyar irodalomtörténet intézményközpontú vizsgálatából. Konkrét példaként Lisznyai Kálmánnak, a Tízek Társasága tagjának, az 1850-es évek egyik legnépszerűbb költőjének az életpályájából ragadnék ki néhány mozzanatot, hogy egyéb problémák is láthatóvá váljanak.

2 Nyilvánvaló ugyanis, hogy egy olyan próbálkozásnak, amely - mondjuk - Lisznyai mikrotörténeti pályaképét akarja meg2 Az alább következő fejtegetéseknek az alapja egy nagyobb terjedelmű, egyelőre még befejezetlen tanulmányom, amely Lisznyai Kálmán életpályájának társadalomtörténeti tanulságaira irányulna; az ott részletesen bemutatott és hivatkozott forrásbázist itt csak indokolt esetekben tüntetem föl.