Mikrotörténelem: vívmányok és korlátok. A Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesület 1999. évi miskolci konferenciájának előadásai - Rendi társadalom - polgári társadalom 12. (Miskolc, 2003)
rajzolni, újra kell szituálrú azokat a metodológiai megfontolásokat, amelyeket az eddigi feldolgozások kimunkáltak: az irodalomtörténeti szakirodalomét azért, mert mások a kérdései és másra kíváncsi, a történetiét pedig azért, mert a forrásoknak a szerkezete igen speciális. Jelen esetben nem arról van szó, hogy egyetlen (vagy legalábbis domináns) forráscsoport finom elemzésére kell vállalkoznunk: nem visszaemlékezés vagy napló áll rendelkezésünkre, ahol - alkalmazva a narratológia vagy az irodalmi hermeneutika módszertanát is - lehetőség lenne nézőpontok szétválasztására, esetleg eltéró' mentalitások bemutatására, bevonván más természetű, szokáselvű viselkedési normákat láthatóvá tevó' kontrollforrásokat a tipikusság/ atipikusság megragadásához. Ám nem is peranyaggal állunk szembe, amely - az eddigi mikrotörténeti szakirodalom tanúsága szerint - a leginkább lehet próbaterepe az ilyen típusú elemzéseknek. Itt egy teljes életpálya adatait kell különböző, karakterüket tekintve igen vegyes kútfőkből összerakni - mindazonáltal úgy, hogy ebből valamiképpen a társadalmi feltételrendszerre reagáló egyéni mentalitás dimenziói bontakozzanak ki, ráadásul nem feledkezvén el arról sem, hogy a középpontban álló személy író. A feladat sikeres megoldása tehát csak igen komoly forráskritikai műveletek után lehetséges, hiszen az életpálya különböző fázisait, az egyéni döntéshelyzetek fontos pillanatait nem ugyanolyan típusú forrásokból lehet megismerni. Lisznyai esetében, mivel egy Nógrád megyei nemes család gyermekéről van szó, be kell vonni családtörténeti kutatásokra alkalmas kútfőket - pl. vármegyei közgyűlési jegyzőkönyveket és iratokat -, hogy a család nemességének kihirdetését, valamint a tágabb család Nógrád és Pest vármegyébe történő beépülését meg lehessen ragadni, hiszen egy ilyen folyamat megértése teheti érthetővé az irodalmi ambíciót és az ehhez választott életformát: ha ugyanis tudjuk azt, hogy nagy valószínűséggel és jó eséllyel milyen pálya befutására nyílott volna lehetősége Lisznyainak a reformkori Nógrád viszonyai között, választásának tétje is világosabb lehet. Ehhez a munkafázishoz azonban az is hozzátartozik, hogy - mivel sem Lisznyairól sincs korszerű és megbízható életrajzi monográfia, sem a Nógrád megyei nemesi családokról - a kutatónak alapkutatásokat kell elvégeznie, s így villámgyorsan kiderülhet, hogy nem stimmel a Nagy Iván közölte családfa sem, 3 sőt 3 Ezt lásd Nagy Iván: Magyarország családai czimerekkel és nemzedékrendi táblákkal. III. Pest, 1858. 226-228.
