Oláh Tamás: Kossuth Lajos és Zemplén vármegye. Forráskiadvány (Miskolc, 2002)
gyelmesebb megegyezésének hozzájárulásával alkotott törvényeink gyümölcseit biztos nyugodalommal vártuk, midőn a feléledt nemzeti szorgalomnak jövendő sikerére reménytelve tekinténk, midőn Császári Királyi Felséged által hathatósan felköltött öszszes nemzeti életünk előrehaladását gyönyörködve vettük észre, midőn az egész hazában egy hódolat és egy tisztelet uralkodott, mindezeknek adója, Császári Királyi Felséged szentséges személye iránt, oly jelenések, melyek a legbuzgóbb kebelt is keserűséggel töltik meg, ily körülmények között a legközelebbi esetek nyomhattak e annyit a politikai történetek mérlegében, hogy a biztosan nyugovó polgároknak lakhelyei fegyveres kézzel éjszakának üdéjén ( meglepni ) kivételes bíráskodást rendelni és mindezek által a haza köz és csendes megelégedését felháborítani szükség volt. Feleljenek azok, kik felségednek ezen nyugtalanító sérelmes lépéseket tanácslották. Mi különösen Kossuth Lajost illeti, több vármegyék és ezek között mink érdekesnek tartván tudni, mi érzeménnyel fogadtatik a közügy, más törvényhatóságokba mit a rendes hivatalos levelezés útján csak igen késü és általánosan értheténk meg, Kossuth Lajosnak aprivát levelezés útján írásban megjelent tudósításai annál örömestebb láttuk, mivel éppen ő volt az, ki a legközelebbi országgyűlési tanácskozások folyamatáról negyedfél évig közmegelégedéssel és nem gátolva, országgyűlési hasonló levelezéseiben igen pontos jegyzéket közle. Későbben a privát személyek szabad levelezéseit és alkotmányunkat összeszövetett nyilvánosságot tapasztalván megsértve lenni, Kossuth Lajos levelezéseinek kétszeres eltiltásában a szabad levelezhetési jogot és a nyilvánosságot pártolandók őtet annak folytatására végzésünk által megbírtuk nem győződhetvén meg a felől, hogy ami az országgyűlés alatt törvénytelennek nem tartatott, azonkívül eltiltathassék és nem egyezhetvén meg abban, hogy a privát levelezések, ha különben vétket nem foglalnak, az 1723^ Évi 59iM törvénycikkely ellenére korlátoltathassanak. Mivel pedig Kossuth Lajos elfogatását levelezései vonták magok után, mivel más vétke nincsen annál, hogy a közértekezést elsőbb ön elhatározásából, azután megbízatásánál fogva elősegéllette, hogy azokat, mik a közgyűléseken mások által mondatnak, írásba foglalva levelezőivel a privát levelezésnek útján tudatta, valamint ez a folyó Esztendei Május I6U1 napján a 6997. szám alatt költ kegyes decretumban világosan kimondatik, elfogatására, minthogy az által nemcsak felségsértés vétkét, de semmi egyéb más vétket sem követett el, nemcsak törvényes okot fennforogni nem látunk. Hanem azt annál sérelmesebbnek vagyunk kénytelenek nyilatkoztatni, mivel Kossuth Lajos vállalatát az ország törvényhatóságainak nagyobb része pártolás alá vette és mégis hasonló esetekben orvoslásért felterjesztett alázatos felírásaik után katonai erővel hajtatnak végre. Igaz, hogy Kossuth Lajos levelezéseinek kétszeri eltiltása után sem szűnt meg azokat, kik az előfizetési szerződés által őtet lekötelezték, tudósítani, meg kell azonban erre jegyeznünk azt, hogy az eltiltás magában törvényesen szabados tettet bűnre nem változtathatja, ha pedig Kossuth Lajos levelezése vétek volna, arra, hogy megbüntettessék, sem tilalmat előrebocsátani nem kellett, sem pedig hasonló, az ország gyűlése alatt folytatott levelezéseit elnézni nem lehetett. Igaz, hogy Kossuth Lajos pártolásért a vármegyékhez és nem engedelemért a kormányhoz folyamodott, és folyamodásában a közügyet állíta megsértve lenni, de vajon volt e szükség folyamodnia engedelemért törvény szerint szabados dologba? Valóban szomorú helyheztetés lenne, ha a törvények által igazgatott országban a törvény által nem tiltott dologban engedelemért kellene folyamodni. És nem megsértés-e é a közügynek, midőn egyes polgár törvényes szabadságai korlátoltatnak, a törvény csak
