Oláh Tamás: Kossuth Lajos és Zemplén vármegye. Forráskiadvány (Miskolc, 2002)
De talán mindez, amit vállalatom törvényességéről, szabadságáról és gyakorlati megerősítéséről mentségül felhoztam, tévedés, talán elfogult véleményem saját ügyemben megcsalatkozott. Azonban nem az én véleményem az, hanem mély tisztelettel és hálás érzelemmel legyen kimondva, a nemzeté. Igenis a nemzeté, mert miután Tekintetes Főszolgabíró Úr négy hónapokkal ez előtt kérdéses levelezésemről letiltott volt, 229 én a szabad levelezésnek és alkotmányos nyilvánosságnak köznemzeti jogait véltem személyemben megsérteni és e tekintetből kötelességemnek tartottam törvényes oltalomért esedezőleg a tekintetes vármegyékhez járulni. És íme én, ki az országnak legnagyobb részében nevemről is alig valék ismeretes, ki ügyem igazságánál egyebet esedezésem gyámolítására fel nem hozhattam; még azt is lehet mondani, a leglelkesebb közpártfogásra találtam, mert azon mintegy 30 megyék közül, melyeknek közgyűlésein alázatos folyamodásom ekkorig felvétetett, egy sem, csak egyetlen egy sem akadott, mely törvénybe ütközőnek ítélte volna cselekvésemet és ha volt is kettő, vagy három, mely részint mivel a pártfogást azon megyére tartozóra vélte amelyben lakom, részint mert egy magános írót, arra, hogy magát érette közbevesse, érdemetlennek ítélt, pártolásomra nem nyilatkozott, de tettemet törvénytelennek egy sem mondotta. 230 Ellenben a 30 közül, mintegy 26-27 megye panaszomat a legkegyesebb oltalomra méltatá, részint O Császári Királyi Felségéhez, részint a Fenséges Nádorhoz alázatos felírásokkal járulván, részint levelezésemet törvényesnek és szabadnak, a tilalmat pedig sérelmesnek, a nyilvánosság és szabad levelezés köz nemzeti jogait bántónak és országos sérelemnek nyilatkoztatván, részint engemet a 3 Vi évekig folyvást gyakorlott levelezésemnek törvény határa közti folytatására felszólítván, sőt némelyek levelezésemet a megye számára is közvégzés erejével megrendelvén, és ekkép azt saját tulajdonukká, engem pedig határozatiknak lekötelezettjévé magasztalván és maga ezen tekintetes nemes vármegye is, melynek első alispánja most eme kemény és szigorú letiltásomra a megye Főszolgabíráját kiküldötte, és melynek Főszolgabírója Esküdt társával a letiltást végre is hajtotta, maga ezen tekintetes megye is már két rendbeli határozatával kijelenteni méltóztatott: hogy a levelezés ugyanazon szabadsággal, mellyel a megyék gyű lésein való tanácskozások folytattatnak, a haza minden polgárainak egyformán sza bados és törvényesen el sem tiltható. Mely kegyes végzést olvasván és megfontolván az 1723. 58. cikk 40 § ának eme szavait: „et in generalibus Congregationibus condusa, per particulares congregationes, multo minus per supremos vel vice comités, aut alios quocumque in privato non immitentur." 231 Tekintetes első alispán úrnak és Tisztelt Uraságtoknak mostani hivatalos eljárásán nem lehet eléggé csudálkoznom. De az, hogy minő tekintetben tartatnak tekintetes Pest vármegye tisztviselője által azon nemes megye határozatai, nem én rám, hanem azon megyére tartozván, ennek feszegetésével önként felhagyok, csak azt jegyzem meg, hogy azon jussnak, törvény határai közti gyakorlatát, melyet a hazai törvényhatóságoknak, a hon és királyi szék tántoríthatatlan (eme) hűségű ( emez ) oszlopinak már eddig is ily nevezetes száma, nemcsak szabadnak, törvényesnek, hanem köz nemzeti jussnak nyilatkoztatott. Azon jussnak, melynek gyakorlatát ezen törvényhatóságok, alkotmányszerű oltalmuk alá vetették, sőt számosabbá sajátukká, tulajdonukká is tették, ennek gyakorlatára sem a 229 Kossuthot 1836. június 2-án tiltották el először a Törvényhatósági Tudósítások kiadásától. 230 Ezek a megyék a következők voltak. Fejér, Pozsony, Esztergom és Torontál. KLÖM. VI. (1966): 510. p. 231 Az 1723. évi 58. törvénycikk 4. (és nem 40.) §-a magyarul ezt mondja ki: „S amit a megyék közgyűlésein elhatároztak, azt a kisgyűlések, s annál kevésbé a fő- vagy alispánok, vagy bárki más magánúton meg ne változtassák. In: CIH. 1000-1949. CD-ROM.
