Oláh Tamás: Kossuth Lajos és Zemplén vármegye. Forráskiadvány (Miskolc, 2002)
következésében folyó October hónap 2 án nékem személyesen megadni méltóztattak, azon oknál fogva, mivel különben felsőbb parancsnak, megyei végzés nélkül végrehajtás végett Tisztelt Uraságtok kezében juthatását, alkotmányos institutióink szerint megfogni nem tudnám, 225 szokott bírói eltiltásnak kénytelenítetvén, mint ilyenre (.nehogy a felsőbbség iránti tisztelet elmellőzésével vádoltathassam:), egész tisztelettel adom a következő feleletemet.: Midőn a (múlt) közelebb ( múlt ) országgyűlés összehivatásakor és így már közel négy esztendőkkel ez előtt némely barátim arra szólítottak fel, hogy őket az országgyűlési közdolgokról magános levelezés útján folyton-folyvást tudósítanám. Legelső gondom vala megfontolni, ha törvényt nem sértek-é, ha törvényesen szabad dolgot teszek-é, midőn kívánságok teljesítését felvállalom? És tisztán állott előttem alkotmányunknak azon lényeges alakja, miszerint a nyilvánosság úgy (az) országgyűléseinknek, mint a nemes megyék gyűléseinek, elidegeníthetetlen és a felséges uralkodóház kormánya által (kegyes) atyai kézzel mindenkor épségben megőrzött feltételét, sőt egészítő részét teszi. Tisztán állott előttem, hogy az ily nyilvános dolgokat, mint az egész nemzetnek közös osztatlan tulajdonát, a törvény által nemcsak nem tiltott, de sőt a közhitelnek egyenesen kimondott oltalma alá helyezett levelezés útján másokkal is közölhetni, minden polgárnak jussai közé tartozik. így lévén, de másként nem is lehetvén meggyőződve, a levelezéshez hozzáfogtam és a törvény oltalma alatt elvállalt kötelességet, mint becsületes emberhez illik, fáradhatatlan kitűréssel negyedfél évekig szakadatlanul teljesítettem mindig azon szándékkal és vigyázattal, hogy a törvény engedte határokat lélekismeretesen megtartsam. És valóban, a tapasztalás cáfolhatatlan tanulsága, ( mind ) válaszunk törvényessége, mind a törvény határainak illő tisztelete iránt, megigazolta hitemet, mert a dolognak lehető legnagyobb nyilvánossággal (:ami szándékom tisztaságát már magában is eléggé tanúsította:) negyedfél évekig vitt folytatásában sohasem történt, hogy a legfelsőbb kormány, vagy azok, kiknek a törvények megtartása tisztökben áll, akár felsőbb engedelem kérésre utasítottak, akár e nélkül vállalatomtól eltiltottak, akár pedig egyes kihágás miatt a törvény bosszúját felhívták volna ellenem. Sőt tiszta lélekismerettel mondhatom, miképpen én halálom órájáig úgy leszek meggyőződve, hogy ezen hoszszas cselekvésemet Ő Császári Királyi Felségének, legkegyelmesebb Királyunknak kormánya is nem csak törvényesnek, de hasznosnak is, vagy legalább ártatlannak és nem kedvetlennek elismerte, különben el nem mulasztotta volna azon törvényeknek, melyeknek védpajzsa alatt állottam és állok jelenleg is, megváltoztatását, alkotmányos hatósága szerint királyi terjesztménybe hozni és törvényhozási elintézésbe venni. De nem ez történt, következőleg cáfolhatatlan bizonysága adatott annak, hogy (a) vállalatomat igazló törvények mellett mind a kormány, mind a nemzet most még meg kíván maradni, aminthogy meg is maradott. Az ország gyűlése eloszlott és midőn én levelezésemet, de változott körülmények között nem az ország, hanem vármegyegyűlési közdolgokról folytatni szándékozám és folytatni el is kezdettem, már többé nem kellett, nem lehetett afelett aggódnom, ha vajon leveleznem és oly formán leveleznem, mint a törvény engedelme és a felsőbbségnek ehhez mért atyai oltalma alatt negyedfél évekig leveleztem, szabad-é? Mert hiszen nem kezdésről, hanem a szakadatlan gyakorlat folytatásáról vala szó és mostani és 225 A felsőbb helyről érkezett parancsokat, utasításokat a megyegy ülésnek be kellett mutatni, amely a vé grehajtást meg is tilthatta, ha véleménye szerint az ellenkezett az ország törvényeivel, szokásaival. KLÖM. VI. (1966): 506. p.
