Oláh Tamás: Kossuth Lajos és Zemplén vármegye. Forráskiadvány (Miskolc, 2002)

előbbeni levelezésem ismertető sajátosságai semmiben nem különböznek egymástól: nevezett szerint én ugyan a legmélyebb hódoló tisztelettel szólva soha el nem ismerhetem, hogy az én levelezésem az időszaki nyomtatott hírlapok sorába számít(tat)hassék, de ha bár feltéve, de meg nem engedve, oda számít(tat)hatnék is, mostani levelezésem mákszemnyileg sem inkább időszaki hírlap, mint voltak Országgyűlési Tudósításim, ezekre nézve pedig soha sem jutott senkinek eszébe a letiltás, vagy azon elvnek felállítása, hogy e tudósításokat előleges királyi kegyes engedelem nélkül írnom és küldöznöm nem szabad. A dolog vázolatát ábrázoló előjelentés úgy megtörtént akkor, mint most.

226 Az előfizetésnek, szabott bérszerinti begyűjtése, a leveleknek előre meghatározott napokbani szétküldése, szóval mindazon ismertetőjelek, melyek Ő Császári Királyi Főhercegségének, Országunk Nádorának, tekintetes nemes Pest vármegye e tárgybani felírására adott válaszában említvék,

227 levelezésemnek negyedfél éveken keresztül sajátjai valának, de azért tilalmat magok után nem vontak és levelezésemet olyanná, minőt királyi engedelem nélkül írni Tisztelt Uraságtok tilosnak mondanak, nem alakították. Minő csodálatos változást szenvedtem tehát én? Minőt leveleim, minőt a törvények és a magyaroknak törvényes jogaik, szabadságaik, hogy ami törvény szerint még mindig szabad, ami gyakorlatilag 41 hónapokig sem királyi engedelem tárgya, sem tilalmas nem vala; az anélkül, hogy a törvények változtak, és egyes polgároknak úgy, mint az egész nemzetnek jogai kevesedtek, kötelességei szaporodtak volna, a 42

ik hónapban egyszerre tilalmassá, és privilégium nélkül, büntetést érdemlő vétekké változhatnék? Én e tömkelegben a vezérfonalat hasztalanul keresem. Az-é az ok, hogy három és fél évekig minden harmadik napon írtam egy levelet, most már csak minden 14 nap írok? De hiszem ez inkább mellettem, mint ellenem szól! Vagy talán az, hogy nem az országgyűlés, hanem a vármegyék közgyűléseiről levelezek? De ezt sem hihetem, mert a nyilvánosság úgy a vármegyék gyűléseinek, mint a diétának egyaránt alkotmányos tulajdona és ha szabad volt levelezni az országgyűlési tanácskozásokról, végzésekről, melyek a törvényről szólottak, még inkább szabadnak kell lenni a vármegyék tanácskozásairól és végzéseiről, még csak törvény szerint szólanak. De a tilalom nem is arra terjed, hogy ezt, vagy amazt írom leveleimben, mert ha e részben vétettem volna, ha túl léptem volna azokon, mik a megyékben alkotmányszerűleg nyilvánosan mondattak, történtek, végeztettek, ebbéli vétségemnek törvény jelelte büntetés, nem pedig praeventív tilalom lehetne következése; hanem arról szól a tilalom, hogy leveleket felsőbb engedelem és előleges bírálat nélkül ne írjak. Márpedig méltóztassanak nékem Tisztelt Uraságtok megbocsátani, de a szabad magyart megilleti a törvény határa közti szabad szó, ily nemű törvényt, rendeletet, privilégiumot, bírálatot, nem volt és nincs is tartomány széles e világon, amely mutatni képes legyen. Nem még azon tartományok sem, hol nem állandó törvényszeres szabályok, hanem naponként önkényleg változó rendszabások határozzák a polgárok jussait. Mi tekintet alá jöjjön a sajtó törvényileg, mi alá gyakorlatilag hazánkban? Arról elmélkedni körömbe nem tartozik. Azt mindazáltal törvényes védelem végett, melyet Felsé226 Nem ismert olyan előfizetési felhívás, amit Kossuth az Országgyűlési Tudósítások megindulásakor adott ki. Az utalás talán arra vonatkozik, hogy 1833 végén Kossuth körlevelet intézett előfizetőihez, amelyben bejelentette különválását szerkesztőtársától, Orosz Józseftől. KLÖM. VI. (1966): 417-419., 507. pp. 227 A nádor 1836. augusztus 18-i válaszában azokra a felsőbb rendeletekre hivatkozott, amelyek politikai, vagy irodalmi folyóiratok kiadását felsőbb engedélyhez kötik, Kossuth el őzetes hirdetését, az előfizetési felhívást, a meghatározott előfizetési összeget a szabályos időközönkénti megjelenést, vagy a postai szétküldést sorolta még fel a nádor olyan feltételekként, amelyek Kossuth vállalkozásának újságjellegét bizonyítják. KLÖM. VI. (1966): 507. p.