Oláh Tamás: Kossuth Lajos és Zemplén vármegye. Forráskiadvány (Miskolc, 2002)
így Roth Izsák december 13-án beadvánnyal fordult a megyéhez, hogy kötelezzék Kossuthot a 850 forintnyi vételár, illetve a fuvarosokra költött 200 forint megfizetésére. 81 A megyegyűlés elé 1832. február 10-én került az ügy, Kossuth ekkor még egy kísérletet tett, hogy a maga javára fordítsa az ügyet és egy beadványban foglalta össze érveit és bizonyítékait, valamint megegyezett a panaszossal a bor vételárának kifizetéséről. 82 Zemplén vármegye közgyűlése 1832. február 11-én hosszú viták után elmarasztalta Kossuthot hatásköri túllépés miatt. Az ügynek további folytatása nincs sem a közgyűlési, sem az árvaszéki iratok között, további eljárásra nem volt szükség, az ügyet az erkölcsi megbélyegzés jegyzőkönyvbe vételével lezárták. Azt azonban szükséges megjegyezni, hogy Kossuth ekkor sem tudta kifizetni a bor árát teljesen és csak az Országgyűlési Tudósításokból befolyó jövedelmeiből egyenlítette ki korábbi tartozásait. 83 Ha az ügy végső következtetéseit kívánjuk levonni, akkor egyrészt megállapítható, hogy nem volt alaptalan az eljárás, másrészt a megyei hatóságok nem semmisítették meg teljesen Kossuthot erkölcsileg sem, 84 hiszen a későbbiekből is látható lesz majd, hogy 1836-1837-ben a Törvényhatósági Tudósítások kapcsán mellé állnak és nem emlegetik később a hivatalos iratok ezt az ügyet. Ugyanakkor az is kétségtelen tény, hogy az ügy derékba törte szépen induló megyei karrierjét. Elvesztette terebesi és sátoraljaújhelyi ügyvédi állását, és nem választották be az országgyűlésre küldendő követek utasításait kidolgozó bizottságba sem. Mindezek azt mutatták Kossuth számára, hogy Zemplén vármegyében nincs lehetősége a további érvényesülésre, ezért elfogadta br. Vécsey Pálnak, a zempléni reformellenzék egyik vezetőjének, továbbá br. Sennyey Károlynak és br. Fischer Pálnak az ajánlatát, hogy távollevő követként képviselje őket az 1832. december 16-án megnyitott országgyűlésen, továbbá Lónyay Gábor és más ellenzékiek felkérték, hogy tudósítsa őket az országgyűlés eseményeiről, megfelelő fizetség ellenében. 85 Kossuth Pozsonyban követként kétszer szólalt fel, 1832. december 27-én, majd 1833. január 9-én, azonban nem felszólalásai, hanem az 1832. december 16. - 1836. május 15 között megjelenő Országgyűlési Tudósítások révén vált országosan ismert ellenzéki politikussá. Kossuth eleinte Zemplén, majd egyre több vármegyétől kapott megrendelést, így nem győzte a munkát, ezért 1833 januárjában társult Orosz Józseffel, aki azonban bizonytalan politikai állásfoglalású és bizonytalan jellemű volt. Orosz 1833 decemberében, miután Wirkner Lajos, a kormány bizalmas ügynöke megvesztegette, külön vált Kossuthtól és 1834 januárjától önálló lapot indított Diaeta-Közlő címmel. 86 Kossuth eleinte kéziratosán sokszorosította a lapot, majd 1833 nyarán, egy Bécsben vásárolt kősajtó segítségével litografált példányokat küldött megrendelőinek. Ezt már nem tűrték Bécsben, ezért gr. Zichy Ferenc főlovászmester magához rendelte Kossuthot és követelte tőle a kősajtó átadását, amit Kossuth némi huzavona után kártérítés fejében meg is tett, de az országgyűlési tudósításokat nem hagyta abba. 87 si Barta I. (1966): 71-72. pp. 82 Barta I. (1966): 72-75. pp. 83 Barta I. (1966): 78-79. pp. 84 Erre utal az is, hogy az árvaszék munkájában is például 1832. szeptember 19-ig részt vett. B.-A.-Z. m. Lt. SFL. IV-1007/a. Zemplén vármegye árvaszékének iratai. Árvaszéki jegyzőkönyvek 1805-1848. Árvák dolgaira ügyelő bizottság jegyzőkönyvei. 7. kötet. 1827-1833. 385. p. 85 Hermann R. (1994): 20-21. pp. 86 Uő. (1994): 21-24. pp. s? Uő. (1994): 24. pp.
