Oláh Tamás: Kossuth Lajos és Zemplén vármegye. Forráskiadvány (Miskolc, 2002)
felvigyázója rövidesen megjelent Kossuthnál, hogy egy vevő a tavalyi 17 hordó szamorodnit 50 rhénes forintjával megvenné. Kossuth úgy találta, hogy a borok akkori árának figyelembevételével ez jó üzlet, és eladta a borokat, a kapott pénzből pedig az akkori szokás szerint hordónként egy forintot a pince felvigyázójának kifizetni rendelt, a többi 817 forintot pedig a kezéhez deponálták. Elmondja azt is, hogy később az összeget át akarta adni a vagyon gondnokának, aki nem fogadta el, azt hozva fel kifogásul, hogy az eladás az árvák megkárosításával történt. 76 Kossuth a boreladás után elutazott egy ügyvédi megbízás teljesítése miatt a Dunántúlra, de nem adta át a rábízott pénzt. Barta István szerint az ügy körülményei, Kossuth későbbi önvallásai és a Zemplénbe való visszatérte után súlyos feltételek mellet felvett kölcsön azt mutatja, hogy kártyaadóssága kiegyenlítésére használta fel az összeget. Ez azonban kiderült és megindult a zempléni karriert kettétörő vizsgálat. 77 A vizsgálat, Bydeskúthy Mihály 1831. október 21-i jelentésével indult, a javakat összeíró bizottság ugyanis gyors ütemben, Kossuth távolléte alatt végzett munkájával és már csak a zárójelentés beadása volt hátra. A jelentés megvádolta, hogy hatáskörét túllépve, áron alul adta el a borokat és ezzel megkárosította az árvákat, ráadásul nem tud elszámolni a pénzzel. 78 A korábbi irodalom Bydeskúthy Mihálynak az ügyben játszott szerepét negatív színben tünteti fel és azt fogalmazza meg, hogy Bydeskúthynak jelentős szerepe volt abban, hogy a nyilvánvalóan politikai érdekeket is szolgáló eljárás során Kossuth pályafutását kettétörjék. 79 Ugyanakkor a kiadvány munkálatai során előkerült 1831. november 8-án kelt, Dókus László első alispánnak írott levele alapján, Bydeskúthynak a szerepe és az egész sikkasztási vád, úgy gondolom, némileg új megvilágításban tűnik fel. 80 A levélből kiderül, hogy amíg például Madarassy Ferenc az ügyet egészen az Udvari Kancelláriáig és Mailáth főispánig akarta elvinni, addig Bydeskúthy javaslatára elálltak ettől azon feltétel alatt, hogy a pénz legfeljebb 10 napon belül meg lesz, addig pedig a kérdéses borokat vegye bírói zár alá. Itt kell megjegyezni, hogy az ügy nem is került magasabb bírói, vagy politikai fórumok elé. A másik érdekessége a levélnek, az indíték kérdése, vagyis miért indult vizsgálat? Bydeskúthy azt írta, hogy miután Reviczky főszolgabírót hivatali helyén ölték meg, nagyobb és méltóbb figyelmet érdemel az ügy. Ezen a kitételen érdemes elgondolkodni. Vajon csak Kossuth személyének szólt a támadás, vagy esetleg a koleralázadás okozta sokk váltotta ki ezt a reakciót a bizottság tagjai részéről és nem volt szó többről, mint a fennálló rend védelmezőjeként meghalt főszolgabíró árvái iránti szolidaritás megnyilvánulásáról? E levél alapján minden esetre talán érdemes elgondolkodni azon, hogyha lehetnek még e kérdéskörben feltáratlan dokumentumok, akkor azokat fel kellene kutatni és azok alapján pontosabb képet adni, a Kossuth-életút eme mindmáig homályos szakaszáról. Végül is Kossuthot az árvaszék 1831. december 7-én elmarasztalta és ezzel az ügy le is zárult volna, ha Kossuth ki tudja fizetni a bort megvásárló Róth Izsáknak a borért kapott 850 forintot, azonban ez kötelezvénye ellenére december 12-ig nem történt meg, 76 B.-A.-Z. m. Lt. SFL. IV-1007/b. Zemplén vármegye árvaszékének iratai 1740-1848. Iratok. 16. cs. 18301831. Loc. 307. No. L. Kossuth 1831. december 2-án beiktatott jelentése. 77 Barta I. (1966): 63-65. pp. 78 Barta I. (1966): 66-67. pp 79 Barta I. (1966): 59-80. pp., Szabad György: Kossuth politikai pályája. Budapest, 1977. 25 p. 80 B.-A.-Z. m. Lt. SFL. IV-1004. Zemplén vármegye első alispánjának iratai 1813-1849. Iratok: 1. cs. Loc. 414. No. 426/1831.
