Oláh Tamás: Kossuth Lajos és Zemplén vármegye. Forráskiadvány (Miskolc, 2002)
monda, ne merd magadat védelmezni és pártütés vezérének kezébe akará adni, az ország feletti, katonai zsarnok uralmát. A magyar nemzet csak nem lehetett oly oktalan, hogy védelem nélkül nyújtsa a nyakát a bárd alá. Tehát az önfenntartás természeti ösztönéből indulva, melyet isten még a [—] 364 féregnek is megadott védelmezze magát. E védelem terén vagyunk még ma is. Soha az országgyűlés nem lépett kedvezőbb viszonyok között az elbizakodás terére, 365 soha se mondott többet, mint ezt: „ Védel mezzük a nemzetet pártütés, lázadás, hitszegés ellen ". És szégyen gyalázat! Ők támadják meg a törvényt, lázadást támasztanak, idegen fegyveres erővel támadják meg az országot, és még ők merik nemzetünket rágalmazni, hogy a nemzet pártütő. Borzasztó hallatlan istentelenség. A király leköszönt és a királyi ( ház ) egy mellékágának ivadéka feláll, és azt mondja, én vagyok a császár és a király, s minderről a nemzetnek semmit sem szólnak. Mintha a magyar nemzet birkanyáj volna, melyet híre és tudta nélkül adni-venni lehetett tetszés szerint. Soha még Árpád idejétől egy király sem mert ilyet megkísérteni. Soha egy szabad, önálló, alkotmányos nemzettel ily botrányos játék nem űzetett. És az ifjú herceg, ki magát császár és királynak nevezi, első szavában nem azt mondja; „megtartom az alkukötést, melyet őseim őseitekkel kötöttek, megesküszöm törvényeitekre, tegyétek fejemre a Sz. István koronáját" hanem egyetlen szava, melyet mondott, ez: „nyakatokra küldöm seregeimet, és fegyverrel foglalom el országtokat". És mégis, az országgyűlés ily körülményei közt sem akará kísérletlenül hagyni a békés kiegyenlítést. És mit feleltek ajánlására, letartóztatták minden emberi és népjog ellen 366 az országgyűlés követeit. Windésgrécz 367 kinyilatkoztatá, hogy feltétlen megadást követel, elfoglalja katonai erővel az országot, s katonai kormányt hozand be! Feltétlen feladás! Ez annyi, mint nemzethalál, mert kimondák az ausztriai miniszterek Kremziri 368 országgyűlésben, hogy Magyar orszagott (sic!) kitörlendik (az) önálló nemzetek sorából, s tartomány gyanánt olvasztandják be a szabadság vesztett Ausztriába. A nemzetgyűlés, melynek még létét is tagadni meri a bitor hatalom, ezen irtózatos elbizakodásra a nemzeti, emberi önérzet indignátiójával 369 felelt. A zsarnok ellenség nemzetünk halálát kívánja békejelül. Ennél nagyobb baj legrosszabb esetben sem érhetne. És az országgyűlés egy szívvel lélekkel elhatározta, hogy a nemzet védeni fogja hazáját és az ország önállását életre-halálra, még egy magyar él. Az igazságos Isten megáldandja a kényszerített önvédelem harcában fegyvereinket. Buda, Pest elvesztése még nem veszté el a nemzetet, az országgyűlés együtt van. 120000 ember áll fegyverben a hazát megvédeni. Bem tábornok Erdellyben győzelemről győzelemre halad, a nemzet seregei conczentráltatnak. A nép hű a hazához és felkészült a Tisza vidékén úgy, mint amott a Dunánál. Csak kitűrés és hűség a hazához és Isten nem engedheti, hogy a hitszegő zsarnokság hatalmaskodjék M. ország ezredéves nemzeti életén. Az ország kormánya tehát azon tántoríthatatlan meggyőződéssel közli mellékletben a megye közönségeivel határozatát, hogy ezen megyéknek lelkes közön364 Olvashatatlan törlés a szövegben. 365 A kiáltvány eredeti szövegében így hangzik: „Soha az országgyűlés a legkedvezőbb viszonyok között sem lépett az elbizakodás terére. KLÖM. XIV. (1953): 128. p. 366 T. i. ellenére. 367 T. i. Windischgrátz. 368 Kremsier, ma Kroméfiz, (Csehország), az osztrák birodalmi gy ülés itt ülésezett 1848. november 22. 1849 március 4. között. Magyarország története 1848-1890. 6/1. (1979): 281-282., 355. pp. 369 T. i. felháborodásával.
