Miskolc az ezredfordulón (Miskolc, 2002)
III. 2000. és 2001. fontosabb rendezvényei, írások Miskolcról - Fedor Vilmos-Rózsa Edit: Miskolc idegenforgalmi értékei és vonzereje „új" bemutatkozás az országnak
aki a Szinva patak partján csillámló sziklafalon ülve írja meg a magyar szerelmi líra egyik legszebb alkotását, az Ódát." Vag} 7 : ,,A Vásárhelyi István természettudós által vezetett pisztrángtelepen gyakran megfordult Fekete István író. A régi fatornácos ház elé kiülve hangulatos estéken, poharazgatás közben sokat beszélgettek a Bükkről és lakóiról. Itt született meg az író fejében a gyermekek és felnőttek körében oly gyorsan népszerűvé vált Lutra című regénye. A vidra története során felbukkan a nagyváros Miskolc, a Szinva patak és a fatornácos pisztrángtelepi ház is." Móra Ferenc, Móricz Zsigmond, Krúdy Gyula gyakran megfordult a városban. Valamennyien elragadtatással beszéltek a miskolciak vendégszeretetéről, kiváló ételeikről és boraikról. Móra Ferenc emlékét az avasi pincesoron róla elnevezett pince őrzi. Végezetül álljon itt két legendás történet a XIX. századból. Mindkettő, mint miskolci híresség a múlt század elején gyakran szerepelt a képeslapokon: „Pislog, mint a miskolci kocsonyában a béka." Ezt a szólást a mai napig őrzi az emlékezet, ismert idősek és fiatalok körében egyaránt. Hogy pislogott-e a miskolci kocsonyában a béka, vagy sem, mindmáig nem derült ki. Az viszont igen, hogy a helybelieknek és a betérő vendégeknek közkedvelt étke volt a kocsonya, amelyet a sokadalmakon kívül a kocsmákban, vendéglőkben is feltaláltak, s természetes velejárója volt az avasi, a tetemvári és bábonyibérci pincézéseknek. A kocsonya közkedveltségére utal egy 1790-ből származó tanúkihallgatási jegyzőkönyv részlete. Az egyik tanú vallja: halottam másoktól, hogy midőn Kőmíves József lármázott házának feltöréséért, akkor Vígh Mária odahaza nem volt, hanem a Piaczon árult kocsonyát." Szendrei János, híres Miskolc-kutató az esetet a következőképpen meséli el: „A vasúti forgalom megnyitása előtti időkben a Gömörvidék és Budapest közötti felső-magyarországi kereskedelmet többnyire gömöri fuvarosok, úgynevezett „furmányosok" közvetítették. Miskolc városa ezeknek közbeeső állomása volt. így rendesen a Szentpéteri kapuban lévő „Szarvas", „Törökfő" és a „Magyar Huszár" czímű Idsebb vendégfogadókban szállottak meg éjszakára. Egy felső-gömöri tót furmányos is a „Magyar Huszár"-ba tért be napszálltakor. Vacsorát kért a korcsmárosnéról, mégpedig kocsonyát. Az asszonyka, akit a nép fantáziája bizonyos, szemmel látható tekinteteknél fogva „Potyka Kati" beczéző névvel ruházott fel, mindjárt sarkon fordult és a ház alatti sötét pinczéből felhozott egy tányérral. Elibe tette a vendégnek. A tót atyafi takarékos étvággyal neki lát a vacsorának és először is a tányér közepéről kikandikáló húst akarja konzumálni. De erre csak ijedten ejti el a villát és így kiált fel: - Jáj, jáj, korcsmárosné, annak a kocsonyának szeme is van, sag úgy hunyorgatva felim!
