Miskolc az ezredfordulón (Miskolc, 2002)

III. 2000. és 2001. fontosabb rendezvényei, írások Miskolcról - Fedor Vilmos-Rózsa Edit: Miskolc idegenforgalmi értékei és vonzereje „új" bemutatkozás az országnak

Potyka Kati asszony odabokázott és elhűlve konstatálta, hogy igazat szólt a vendég. Egy izmos termetű béka, melv majdnem derékig a kocsonyába volt fagyva, esdeklő pillantásokat vetett feléjük a szabadításért. - No ennek pechje volt - monda Kati flegmatikusán és a tűzhelynél kiengesztelte a fagyos jószágot, mely ezután ismét jól érezte magát a körülményekhez képest. A különös jelenet nagy hahotát keltett, s hosszú időre kompromittálta a miskolci kocsonyát és azóta sok koponyát vertek be miatta" — fejezi be leírását Szendrei János. Az avasi pincékkel kapcsolatban elhangzott, hogy 1848-ban egy akkor itthon járt képviselővel történt meg az eset. Egy másik változat szerint az avasi vendéglős, aki kocsonyába fagyott békát talált fel, nem tudta elviselni a gúnyolódást, s szégyenében öngyilkos lett. Az eddigi ismeretek szerint számos miskolci fogadóban és pincében megtörtént az eset. Az „áldozatok" között éppúgy szerepel fuvaros, mint városi polgár, környékbeli földműves vagy országgyűlési képviselő. Ugyanakkor a XVIII. században ez ugyanúgy megtörtént, mint a XIX. vagy éppen a XX. században. Egy múlt századi képeslap szerint a fehér kenyér, a perec, a lacipecsenye és a kocsonya mellett Miskolc ötödik különlegessége a csizmadia mesterség volt. Erről a témáról többször és többféle képeslap is megjelent. Az igaznak vélt történet szerint Miskolcon a múlt század végén 999 csizmadia volt, s egymástól már nem tudtak létezni, megélni. Ezért összejöttek, megtanakodták a teendőket, s úgy döntöttek, hogy a következő, az ezredik csizmadiát, aki felvételét kéri közéjük, agyonütik. Ezért nem lett Miskolcon 1000 csizmadia. Természetesen 999 sem volt, de az biztos, hogy amikor az egyes mesterségek képviselői még céhekbe tartoztak, a csizmadiáké volt a legnépesebb céh. * * * A legendák, megtörtént esetek összegyűjtésével befejeződött a programunk megalapozásának szakasza. Megismertük a város múltját, jelenét, felkutattuk értékeit azaz most már elmondhatjuk, ismerjük az áru tulajdonságait, s lássuk be azok lényegesen jobbak annál, mint amit a közvélemény róluk formált. Tudjuk tehát, hogy mit akarunk, s most már csak azt kell kitalálni, hogyan tegyük mindezt. Hogyan változtassuk meg a közvélekedésben a városról kialakult kedvezőtlen megítélést. Mielőtt azonban erre rátérünk, nézzük meg, valójában milyen a városról kialakult szubjektív imázs, a városról kérdezve mi jut leginkább az emberek eszébe. Segítségünkre volt ebben a Miskolci Egyetem munkatársai által végzett kutatás, melyből csak a programunk szempontjából legérdekesebb és