Miskolc az ezredfordulón (Miskolc, 2002)

I. A mai városépítészet és a város jövőképe - Dobrossy István: Várostervezési koncepciók, a város építészeti karaktere az ezredfordulón (Történelmi áttekintés)

lentőséget. „Az ellátandó igények elsősorban Miskolc városon belül, valamint Miskolctapolcán, Lillafüreden és a Bükk térségében, mint kirándulóhelyen jelentkeznek. Az ellátás nem elsősorban területi fejlesztést, hanem sokkal inkább szállásférőhely és ellátó hálózat fejlesztést igényel. A szállásférőhely fejlesztést a körzeten belül a különböző funkcióknak megfelelően kell előirányozni." Az idegenforgalomban tehát még nem jelenik meg a külföldi, csak a hazai „igény", s ez is inkább kirándulást, üdülést jelent, mint idegenforgalmat. Ezért lehet csak két formája a turizmusnak, éspedig szervezett és magánturizmus, amely nem is igazán indokolja a város idegenforgalmi szerepének hangsúlyozását. Mint valamennyi — korábbi — városrendezési tervben, itt is alapvető kérdésként vetődik fel a közlekedés, amely a vasút- és közúthálózatra egyaránt figyelemmel van. A vasútnál teljesen új felvetés a rendező pályaudvar magasfogadó és indító állomásának üzembe helyezési fontossága. A másik új gondolat egy Miskolcot „nagy sebességgel elkerülő vasútvonal" nyomvonalának helykijelölése, hiszen a Martintelep és Szirma között, a város belterületén áthaladó vasúti nyomvonal városrendezési szempontból a lehető legkedvezőtlenebb „adottság". Mivel a városba érkező dolgozók ingázása észak—déli irányultságú, ezért felvetődik egy „elővárosi gyorsvasút" terve. Ez a meglévő nyomvonalon Nyékládháza felől érkezik és a Tiszai pályaudvar érintése nélkül halad Sajószentpéter felé. A Gömöri pályaudvar térsége jelenik meg, mint fontos közlekedési csomópont, ahonnan ki lehet alakítani egy kelet—nyugat irányú tömegközlekedési gerincvonalat. Az eltelt negyedszázad bizonyította, hogy a három elképzelés közül egyik sem kapott reális megvalósulási lehetőséget, sőt a vasúthálózatban a Gömöri nyomvonal (az ózdi kohászat megszűnésével) veszített is korábbi helyi és átengedő, tranzit jelentőségéből. A közúthálózat fejlesztése régi tehertétele volt a városnak. 1981-ben azt fogalmazták meg, hogy „csekély a kapacitástartalék", ill. „kimerült az átbocsátó-képesség". A 3, 26, 35 és 37-es számú főútvonalak négysávossá alakítása időszakos, de elkerülheteden megoldás, a tartós, érdemi megoldást az M3-as és az M26-os autópályák megépítési jelenti. A várható nyomvonalkijelölésekről voltak ugyan elképzelések, tervek, de részletesen itt nem fogalmazódtak meg tekintettel arra, hogy „az autópálya végleges nyomvonalának kijelölése 1982-ben várható". (20 éve!) A város légi megközelíthetősége, kapcsolata „nagyon halvány elképzelésként" ugyan foglalkoztatta a szakembereket, de gyorsan feledésbe is merült. A terv annyit sejtet, hogy „Miskolc térségében az új repülőtér elhelyezési tanulmányterve több változatot is vizsgált." Külön fejezetrészben fogalmazták meg Miskolc távlati közlekedési hálózatának, ill. hálózat-alakítá-