Miskolc az ezredfordulón (Miskolc, 2002)

I. A mai városépítészet és a város jövőképe - Dobrossy István: Várostervezési koncepciók, a város építészeti karaktere az ezredfordulón (Történelmi áttekintés)

tek voltak, vagy olyan részei a városnak, ahol szanálás nélkül lehetett egy létesítendő útvonal mindkét oldalát beépíteni. (Első esetben a Győri kapu északi és déli oldalának a beépítése a példa, a második esetben a Selyemrét észak és dél, vagy a Zámenhoff u. I—II. tömbökre gondolunk.) Egymásra vetítve Miskolc 1940-ben és 1960-ban készült térképét, pontosan érzékelhető, hogy „az önálló közigazgatási egységek között megvalósított létesítmények így mintegy varratát képezik a ma Miskolcának, anélkül, hogy egységes városképekről, hangulatról beszélhetnénk." * * * A város 1948-as általános rendezési tervét tehát 1951-ben a VATI (=Városépítési Tervező Vállalat) 250—300, majd 350 ezer lakos befogadására alkalmas tervjavaslata követte. 1954-re készült el az un. városkompozíciós terv, amelyet városgazdasági vizsgálatok kísértek. (Ezeknek 1960-ban majd 1968-ban „lett" a következménye az I. és II. ütemben elfogadott általános terv.) Az 1954. évi vizsgálatok zárójelentése várostörténeti fontosságú, mert visszautal a korábbi állapotokra, ugyanakkor üzenete van napjainknak is. „Miskolc néhány főbb útvonalán (Széchenyi, Szemere, Kazinczy, Hunyadi utcákon) az emeletes épületek vannak túlsúlyban, viszont a mezőgazdasági népesség igényeinek megfelelő, hézagos városias és fésűs beépítési mód az uralkodó. Kisvárosi jellegű a Martintelep földszintes családi házakkal, ugyanilyen (a miskolci belvárosban) a Rácz György utcától nyugatra, a Szinvától délre húzódó terület is. Korszerű villanegyed jellege csak a Csabai-kapu és Győri-kapu egy részének, továbbá a Béke tér (vö: Búza tér) északi részén kezdődő, ügynevezett tisztviselőtelepnek van. A legegészségtelenebb lakóterület a Vörösmarty utcától délre nyíló, úgynevezett Mester utcák területe, továbbá az avasi pincékből és borházakból átalakított ideiglenes lakások, melyek elbontására elkerülhetedenül szükség van. A vasgyári és új diósgyőri lakótelepek legnagyobb részben kertes, földszintes házakkal épültek be, Diósgyőr túlnyomó részben földszintes település, helyenként teljesen falusias, fésűs beépítési jelleggel. Pereces szűk völgybe szorított bányászlakásokból áll, az újabb építkezések már kénytelenek voltak a dombokra felkapaszkodni. Hámor a vasművek kiszolgáló személyzetének lakótelepe, lakóinak nagyobb része ma is gyári munkás. Görömböly, Szirma, és Hejőcsaba nagy része, valamint Ómassa teljesen falusi települések, itt a városias jelleg legminimálisabb követelménye is hiányzik. Lillafüred és Tapolca üdülőhely jellegét a lakáshiány veszélyezteti." Amikor a városképnek ez a fél évszázaddal ezelőtti állapota ennyire áttekinthetően megjelenik, az a Nagy-Miskolc áll előttünk, amelynek határa egy évtized alatt több, mint négyszerezésre növe-