Miskolc az ezredfordulón (Miskolc, 2002)

III. 2000. és 2001. fontosabb rendezvényei, írások Miskolcról - Sir László: A Miskolci Szimfonikus Zenekar az ezredfordulón

A Miskolci Szimfonikus Zenekar az ezredfordulón SIR LÁSZLÓ A szimfonikus zene jelenléte, szimfonikus zenekar működtetése egy nagyváros, de egy régió fejlettségének is fontos fokmérője. A mintegy százéves hagyománnyal bíró, immár csaknem 40 éve hivatásos együttesként működő Miskolci Szimfonikus Zenekar Miskolc szellemi-kulturális fejlődéséhez naponta járul hozzá munkájával, a magyar kultúra jó követe külföldön is, szerepléseivel a város jó hírét ápolja szüntelenül. Léte és tevékenysége az igényes, kulturált városi polgárság helyhezkötésének, Miskolc és a megye szellemi felvirágzásának fontos eleme. Az 1963 novemberében megalakult hivatásos szimfonikus zenekar létrejöttének egyik legfontosabb eredménye volt, hogy megszűnt a szimfonikus zene jelenlétének szakaszossága a város zenei életében. Az akkori alapítók nemcsak nagyszerű zenészek voltak, de fantáziával és kurázsival megáldott emberek is, akik - életkoruktól függetienül - egy még alig körvonalazódó, szinte csak a vágyak világában létező, de mindannyiuk által érdemesnek és értékesnek tartott vállalkozáshoz kötötték életüket. A történelmi előzmények 1869-ig nyúlnak vissza, a Zenekedvelők Egyesületének megalakulásáig. Rövid működése után 1886—1892 között már egy műkedvelő zenekar színesítette az egyházi ünnepeket. Az 1900-as évek elején már újra hangversenyeket ad a zenekar a Borsod-Miskolci Közművelődési Egyesület kezdeményezésére. Ugyanezen keretek között 1911/1912ben már tizenhat hangversenyt adott a zenekar. A továbbfejlődést a zeneiskolai oktatás kitűnő szervezése, gyorsan fejlődő körülményei és magas színvonala biztosította. Az első magánzeneiskola 1897-ben kezdte meg működését. 1901-től már állami tanterv alapján városi fenntartásban folyik a zeneoktatás, melynek gyönyörű otthonát, a Zenepalotát 1926-ban avatta fel a város. Hadd álljon itt két, a zenei élet fejlődésében kulcsszerepet játszó polgármester neve: Soltész Nagy Kálmáné és Hodobay Sándoré. 1928-tól valamennyi vonós, fúvós és ütőhangszer oktatása jó körülmények között folyt a zeneiskolában. Később középfokú zeneoktatási intézmény alakul, majd megindul a tanárképzés, 1966-tól a főiskolai képzés. Ezzel kiépült a zenei képzés teljes verdkuma. Közben - 1921-től — a Filharmóniai Társaság rendszeresen szervezi a szimfonikus koncerteket.