Miskolc az ezredfordulón (Miskolc, 2002)

III. 2000. és 2001. fontosabb rendezvényei, írások Miskolcról - Kobold Tamás: Szent István napi ünnepi beszéd

amely az Európai Unióval új távlatokat és új értelmet kap, a magyar határon találkozó keleti és nyugati, északi és déli erők folytonos egyensúlyozása, kapcsolatban az európai kultúra és civilizáció állandó védelmével és terjesztésével, más szóval az európai béke és egyensúly szolgálata. A szentistváni politikát ez a világtörténeti vonatkozása teszi örökké időszerűvé nemcsak a mi számunkra, hanem Európa minden nemzete számára is. Maguk ezek a tények jelentik, hogy István nem egy sajátosan „szentistváni" államot alapított, hanem a magyar államot, vagy ha tetszik „az" államot. És nem valami Ővele magával múlékony „szentistváni" alkotmánystruktúrát, hanem „az" alkotmány folyamatosságát. Alkotmányt, amely azonos és változékony formákon át halad a mindenkori jövendőn keresztül. Csak kilencszáz év távlatából tudjuk felbecsülni igazán, milyen távolbalátás, milyen átfogó szellem és emellett mily káprázatos energia, milyen sziklagörgető akarni tudás, mennyi szervező zsenialitás, törvényhozó szilárdság, egyszóval milyen kivételes vezetői tulajdonságok kellettek ahhoz, hogy ezt a nagy művet egyetlen ember, egyeden emberöltő határain belül végrehajtsa. Ezért szögezi le a francia író, gondolkodó Paul Claudel: ilyen hatalmas eszű királya volt a magyar népnek az európai emberiség hajnalán. Nemcsak népének vezetője, az ország alapítója, a magyar katolikus egyház szervezője, hanem Krisztus követője, hívő keresztény magyar ember is volt. Szent István lényegéhez tartozik ez is. Életműve a legkifejezőbb példa arra, hogy a kereszténység nem magánügy! Ugyanis nincs istenszeretet az embertársaink szeretete nélkül. S az embertársak szeretetéhez elválaszthatatlanul hozzátartozik az életet meghatározó viszonyokkal való törődés. Krisztus követése tehát mindenkitől megköveteli, hogy lehetőségei és legjobb tudása szerint szem előtt tartsa az egyén, a társadalom, sőt az egész emberiség javát. Ez pedig azt igényli, hogy mindenki vegye ki részét egy olyan társadalom megteremtéséből, ami a közjót a lehető leghatékonyabban szolgálja. Az egyház által 1083-ban oltárra emelt szent király ebben is irányt adó a ma magyarja számára. Szent István király életének példája vezessen bennünket, hogy meg tudjuk újítani életünket magyar hazánk, az európai népek közösségének és az egész emberiség javára. Miskolc, Diósgyőri vár, 2001. augusztus 20.