Miskolc az ezredfordulón (Miskolc, 2002)

III. 2000. és 2001. fontosabb rendezvényei, írások Miskolcról - Kobold Tamás: Szent István napi ünnepi beszéd

Szent István napi ünnepi beszéd KOBOLD TAMÁS Kedves ünneplő Miskolciak! Lassan mögöttünk vannak a millenniumi ünnepségek, melyben igyekeztünk emléket állítani 1000 éves állami létünknek. Ez a millenniumi esztendő egybeesett a katolikus egyház ezeréves fennállásával is Magyarországon, mely a szent királyban tiszteli alapítóját. Szent István - európai magaslatról nézve — „Pannóniának ez a ragyogó csillaga", akkor látta meg a napvilágot, amikor a magyarság súlyos válságba került. A vészes és pusztító kalandozások után arra kényszerültünk, hogy keressük a szomszédos népekkel való békés együttélés feltételeit. S miközben bölcsen és óvatosan egymáshoz közeledtünk, Magyarországra érkeztek az Evangélium első hirdetői. Ami akkor, velünk magyarokkal történt, új dolgok magját vetette el. Szent István színrelépését méltán tekinthetjük e szerencsés fejlődés kezdetének. Vele ugyanis lezárult történelmünknek létünket veszélyeztető szakasza és megnyílt a keresztény művelődés termékeny, új korszaka, amelynek most ünnepeljük ezeréves emlékét. Géza fejedelem halála után a fejedelmi ház pogány tagjai és a hatalmasabb törzshadnagyok megkísérelték István utódlási jogát kétségessé tenni, s az erős központi hatalmat megdönteni. A mai szemnek nem kétséges, hogy a nemzetté alakulás egysége helyett újra a törzsi káosz, a magyarság pusztulása fenyegetett itt a Kárpátoktól körülfogott szállásterületen. István volt az, aki ezzel szemben a merőben mást képviselte. Ellenfeleivel szemben nem pusztán a hatalmat akarta megszerezni saját törzsén belül és a többi törzsek fölött. Azok között, akik az uralomra törtek, csak ő látta, hogy a nemzetet alkotó személyek lelke örökkévaló. Csak ő érezte magát üdvösségükért felelősnek. Egyedül ő látta nemcsak a pillanat személyes igényét, hanem a nemzedékeken át továbbfolytatódó magyar államot is.