Miskolc az ezredfordulón (Miskolc, 2002)

III. 2000. és 2001. fontosabb rendezvényei, írások Miskolcról - Veres László: Miskolc és a diósgyőri koronauradalom kapcsolatának évszázadai

A királyi tulajdonosok a XVI—XVII. századi zavaros kül- és belpolitikai időszakban jobbnak látták az uradalom zálog útján történő hasznosítását, mint a bizonytalanabb perspeküvájú majorsági gazdálkodást. így egyszerre juthattak nagyobb pénzösszeghez, s nem kellett a Budától, Bécstől távol eső uradalom ügyeivel bajlódni. A zálogbirtokosi időszak lényegében a XVI. század derekától a XVIII. század közepéig tartott. A XVI. századi zálogbirtokosok, főként a Balassa család tagjai sikerrel őrizték meg a középkori királyi, királynői uradalom integritását, sőt gyarapították is azt. A XVII. században a zálogbirtokos családok „kényszerszülte birtokpolitikája és nemtörődöm birtokigazgatási gyakorlata folytán" szétforgácsolódott az uradalom, a vár gazdasága különböző birtokosok condominiuma lett, akik a településeket és az uradalmi majorságot a részbirtoklás arányában osztották meg egymás között. Ez a helyzet rendkívüli módon rontotta az uradalom gazdasági pozícióit és súlyosbította a népesség amúgy is nehéz, a töröktől is állandóan fenyegetett helyzetét. Az e korszakban élenjáró majorsági gazdálkodási forma is csak csiráiban létezett, fejlődéséről szó sem lehetett, hiszen ez nagyfokú szervezettséget, központi irányítást igényelt volna. A diósgyőri uradalom központja a középkor óta Diósgyőr: vára és mezővárosa volt, s itt volt a majorsági gazdálkodás centruma a zálogbirtoklás időszakában is. A vár történelméről hosszasan szólhatnánk. A lényeg azonban abban ragadható meg, hogy hadászati jelentősége folyamatosan csökkent az erődítmény állagának romlásával párhuzamosan. Egy 1588-ból szóló jelentés arról tudósít, hogy a várban a tető hiányos, restaurálásról szó sincs, az egykori palota, „a királyi épület romos, nagy munkával lehetne csak helyrehozni." Még bővebb Melith Péter XVII. század eleji leírása, szép magyar nyelven írott vallomása: „Az mi az Diogior állapotját illeti, mint kezdjem írásom, azt sem tudom. Nem lehetvén oly kemény magyari szú (szív) ki annak szép épületnek pusztulására a fordulásán meg nem iszonyodnék, és szomorodnék, mely fejedelmi épületnek énföldünkön mását nem is láttam. A romlásban pusztulásra teljességgel fordult, úgy annyira, még csak házainak zsindelyezése is és szép tornyainak, kápolnájának is vakolási szakadoznak, külső nagy bástyái romlanak és hullanak egymásrul el. Ugyanannyira nemsokára annyira jut külső része, szép halas víz árkát tölte be." A közmunkák, a királyi leíratok ellenére a vár állapota egyre csak romlott és romlott. A XVII. század végére a várral együtt a vár előtti major is elpusztult, és egy 1682-ből származó urbárium már csak pusztának nevezi. A vár és a váraljai város pusztulásával Diósgyőr, mint birtokközpont egyre inkább elveszítette jelentőségét. A korszak végére a zálogbirtokosok közül kiemelkedő Haller család Miskolcon épített rezidenciát a Meggyesalján.