Miskolc az ezredfordulón (Miskolc, 2002)

III. 2000. és 2001. fontosabb rendezvényei, írások Miskolcról - Veres László: Miskolc és a diósgyőri koronauradalom kapcsolatának évszázadai

Diósgyőr szerepének csökkenésével párhuzamosan Miskolc szerepe, jelentősége egyre növekedett. Ez tükröződött a város gazdasági fejlődésében, a lakosság társadalmi szerkezetének modernizálódásában. Ezek együttesen azt jelentették, hogy Miskolc az uradalom legjelentősebb, gazdasági szempontból meghatározó településévé vált. Ugyanakkor az adminisztratív, hivatali szerepkör Miskolcra kerülése váratott magára. Ez az uradalom gazdálkodásának XVIII. századi sajátosságaiból értelmezhető. A XVIII. század elején, a török uralom alól felszabadult országban új birtokpolidka érvényesült a kincstári uradalmakban. 1702-ben a szepesi magyar kamara a zálogban levő diósgyőri koronauradalmat is visszaszerezte. Azonban a bizonytalan belpolitikai helyzet (Rákóczi szabadságharc, a népe sség folytonos migrációja, vallási türelmedenség stb.) hatására a kincstári birtokokat kezelő kamara átmenetileg célszerűbbnek tartotta a bérleti formák, s egyéb haszonvételi lehetőségek alkalmazását, mintsem az önálló gazdálkodásra való kockázatosabbnak tűnő berendezkedést. 1702-ben az uradalom területének egy részét a földesúri haszonvételi forrásokkal együtt bérbe adták, s a mezővárosoknak pedig lehetővé tették a teljes megváltást, vagy pedig a földesúri haszonvételek éves megtérítését. Az uradalmi mezővárosok körül a legfejlettebb település Miskolc vívta ki magának ekkor a legnagyobb önállóságot. 1702-ben a város 25 ezer forintért zálogba vette a területén levő uradalmi telkeket és szolgáltatásait. 1715-ben pedig olyan szerződést kötöttek az uralkodóval, III. Károllyal, amely kimondta, hogy „míg ezeket az összegeket ugyanezen városbelieknek, vagy azok utódainak le nem teszik s ki nem fizetik, a diósgyőri uradalomba való visszakebelezés alól felmentettnek nyilvánítják". 1731-ben azonban — a korábbi megváltás ellenére — újabb szerződés megkötését erőszakolták ki a várostól. Ekkor újabb 37 ezer forint kifizetése után szavatolták a város földesúri szolgáltatásainak megváltását 25 évre. Noha 1744-ben a korábban megkötött szerződés szerint 12 esztendő telt el a megváltási időből, újabb szerződést erőltettek a városra Mária Terézia hivatalnokai 48 ezer forintért a korábbi szerződés alapján fennmaradt 13 évvel együtt összesen 53 évre terjesztették ki a város megváltását. Miskolc történetírói úgy értékelik ezt a korszakot, mint „lehetőséget a város szabad királyi várossá válására, a mezővárosi és királyi városi cím között lépcsőfok átugrásának" esélyét. Tény azonban, hogy Miskolc mezőváros maradt és hosszadalmas, költséges perbe keveredett a kincstárral és végső soron Ferenc József 1907. évi rendelete jutatta Miskolcot „különleges", törvényhatósági jogokhoz. A diósgyőri koronauradalom 1755-ben került véglegesen kamarai kezelésbe, vagyis ekkor zárult le a zálogbirtokosi korszak véglegesen. Az uradalmi központ a régóta lakatian diósgyőri várban és közveden közelében volt,