Miskolc az ezredfordulón (Miskolc, 2002)

III. 2000. és 2001. fontosabb rendezvényei, írások Miskolcról - Veres László: Miskolc és a diósgyőri koronauradalom kapcsolatának évszázadai

Miskolc és a diósgyőri koronauradalom kapcsolatának évszázadai VERES LÁSZLÓ Miskolc város múltja a feudalizmus időszakában és az újkorban, egé­szen 1848-ig elválaszthatadan az ún. diósgyőri koronauradalom történetétől. Miskolc város fejlődésének kutatása során az elmúlt évtizedekben és évek­ben mind többször jelentette a megoldást a diósgyőri koronauradalom be­ható tanulmányozása. A város XX. századi fejlődésének, nagyipari cent­rummá válásának alapját és motiváló tényezőjét többek között a diósgyőri koronauradalom és Miskolc kapcsolatában fedezhetjük fel. A diósgyőri koronauradalom Borsod vármegye középső részén, a Sajó folyótól nyugatra és délnyugatra helyezkedett el többek között a cserépi uradalom, az egri papnevelő intézet, az egri káptalan, a tapolcai apátság és különböző várak (Eger, Dédes, Szarvaskő) birtokai közé ékelődve. Törté­nete messzi századokra vezethető vissza. A XIV-XV. században különösen arról volt ismert, hogy uralkodói jegyajándékul szolgált, s a királynők voltak a birtokosai. A diósgyőri uradalom Észak-Magyarország egyik legtekintélyesebb ura­dalma maradt egészen a XVI. század végéig és a korszak kiváló kutatójának, Gyulai Évának a megállapítása szerint „A birtokok Bükk környéki koncent­rációja hangsúlyozza a vár és Miskolc centrális szerepét. A XV. század má­sodik felében - a főként Mátyás birtokpolitikájának eredményeképpen — kibővített uradalomból a középkor és az újkor fordulójára kisebb, de a vár­ból, mint birtokközpontból jobban irányítható, a vidék természet- és gazda­ságföldrajzában is összefüggő birtokegyüttes lett." A nagy kiterjedésű dominiumot 1514. óta nevezték koronajószágnak, amikor is a 2. és a 3. törvénycikkekben a mindenkori uralkodó kizárólagos tulajdonává nyilvánították és elidegeníthetetlenítették. Az uradalmi javak 1563-ból származó összeírása az első ismert forrásunk, amely alapján hoz­závetőleges képet kaphatunk a királyi birtok nagyságáról. Ekkor az uradalom Diósgyőr, Miskolc, Muhi, Mezőkövesd és Mezőkeresztes mezővárosokat, Kápolna, Radistyán, Bábony, Parasznya, Csaba (részbirtok) Kisgyőr, Petri és Varbó jobbágy falvakat foglalta magába. Az uradalom majdnem 800 egész­teleknyi állománnyal és közel háromszáz zsellér háztartással rendelkezett.

Next

/
Oldalképek
Tartalom