Miskolc az ezredfordulón (Miskolc, 2002)

III. 2000. és 2001. fontosabb rendezvényei, írások Miskolcról - Besenyei Lajos: A Miskolci Egyetem múltja, jelene és jövője

Kar megnevezése Alapítás éve Összes hallgató száma Oktatók száma Műszaki Földtudományi Kar 1735 779 68+3 Anyag- és Kohómérnöki Kar 1735 480 58+1 Gépészmérnök: Kar 1949 3548 220+6 Állam- és Jogtudományi Kar 1981 2292 79 Gazdaságtudományi Kar 1987 2494 89+3 Bölcsészettudományi Kai1992 2491 184+2 Bartók Béla Zeneművészeti Intézet 1997 265 36 Comenius Tanítóképző Főiskolai Kar 2000 834 88 Egészségtudományi Intézet 2001 154 22 A Miskolci Egyetem Alapító okiratában a Selmecbányái Bányászati Akadémia létrehozásának éve, 1735 szerepel az indulás kezdő időpontjaként, a 266 éves múlt rendkívül sok nehézséget és sok eredményt is jelentő időszak. A Miskolci Egyetem mai szellemiségét, erkölcsi állapotát nagymértékben meghatározzák azok a szinte géneken átöröklődött jellemvonások, melyek a léttel, a fennmaradással kapcsolatos küzdelmet jelentették. Végső fokon ez az „örökség" az alapja a mai sikereknek és az előre jelezhető biztató jövőnek. Ez az egyetem hosszú történelme során többször térdre kényszerült — de mindig sikerült talpra állnia és újult erővel dolgoznia. A XVIII. század végén világszínvonalat jelentő Akadémia a XIX. század végén, XX. század kezdetén — részben gazdasági, részben politikai okok miatt — nehéz helyzetbe került, s lényegében 1919-ben „átmentették" Sopronba a selmeci Akadémia nagy részét. A soproni időszak kezdeti stabilitása után 3 évtized múltán újabb mélypont következett: Sopronból áthelyezték az egyetemet Miskolcra, egy olyan városba, ahol semmilyen komoly múltja nem volt az egyetemi képzésnek, ahol a legelemibb technikai — tárgyi és személyi feltételek sem voltak meg. Nagy lendülettel megkezdődött a fizikai és szellemi—tudományos építkezés, amelynek eredményeként néhány évtized múlva egy erős, műszaki tudományokat művelő oktatási—tudományos centrum jött létre. Említésre méltó azonban, hogy a magyar egyetemi tudományos közösség igazából nem fogadta be az új egyetemet, a Pécs - Szeged - Debrecen vidéki tudományos centrumok mellett nem kapott egyenjogú elismerést. A harmadik térdre kényszerítést a 90-es évek elején, a társadalmi — gazdasági rendszerváltás kapcsán bekövetkezett nehézipari válság, a bányák, öntödék, kohászati üzemek bezárása, emberek tízezreinek elbocsátása okozta. Az újságok „válságrégió válságegyeteméről" cikkeztek, egyre aggasztóbban merült fel az egyetem létének kérdése is. Formailag logikus álláspontnak tűnt az a felfogás, amely szerint a nehézipari fejlesztés tudományos