Miskolc az ezredfordulón (Miskolc, 2002)

III. 2000. és 2001. fontosabb rendezvényei, írások Miskolcról - Kobold Tamás: Emlékezés 1848. március 15-ére és Petőfi Sándorra

tünk járt nemzedékek történetfelfogása, hogy állítólagos magasabb érdekekből egy-egy géniuszunkról hiányos vagy célzatosan kidolgozott képet nyúj tsunk. Az a huszonhat éves korában halottá vált, feketeképű, bozontos hajű fiatalember, szúrós szemeivel, hirtelen és éppen nem harmonikus mozdulataival, oly egyéni életet élt, hogy bizonyára nem törődött azzal, fog-e minden szava, minden mozdulata tetszeni következő korok nyárspolgárainak. Mert nem volnánk jobbak újságolvasó nyárspolgároknál, ha vállogatnánk hagyatékából azon darabokat, melyek tetszenek és - legalább is hitünk szerint reánk illenek, és haszontalan lim-lomként eldobnánk magunktól azokat, amik pillanatnyi igényeinknek nem felelnek meg. A világforradalmárságra, Petőfi világszabadság-érzületére, internacionalizmusára gondolok itt. Ezt nem lehet elintézni azzal a kényelmes formulával, hogy Petőfi gyermeklángész volt, aki bizonyára meghiggadt, sőt „megtisztult" volna, ha tovább él és kétségtelenül józan családapa, nyugodt állampolgárként halt volna meg magas korban. Petőfi gyermeksége sokkal rövidebb volt, mint más közönséges halandóé, megrövidítette azt a géniusz és a földhözragadt szegénység. Világforradalmi ideái semmiképp nem írhatók „gyermekkora" rovására. O akkor, mint maga mondta „a férfikor nyarában" volt. És gyermek nem ír olyan költeményeket, amilyen „Az egy gondolat bánt engemet", melyről Petőfi egyik méltatója joggal állapíthatta meg, hogy „egyike költészete amaz égő csipkebokrainak, melynek közelségében leoldjuk saruinkat, mert közveden hatalommal éreztetik velünk a hely szentségét." Kétségtelen, hogy Petőfi történetszemléletének egyik forrása a pártpolitika és az abból származó elfogultság volt. A francia radikálisok mintájára gyűlölte és az emberiségre károsnak tartotta a feudális hatalmak maradványait. Kun Lászlóról, V. Lászlóról, Dobzse Lászlóról a politikai izgalom idején írt versei e történelemellenes történelemszemléletnek jellemző példái és bennük a politikai érdek foglalja el a művészi érdek helyét. Merev politikai szemlélete, irrealisztikus történetfelfogása szinte gyermeteggé teszi olyankor, amikor történelemről beszél. Abban a pillanatban azonban, amint megszabadult a múltnak pártpolitikai párákon át látott képeitől és a tanult merev politikai szemléletmódtól, korlátlan hatalommal érvényesül egyénisége, mely mindenkor és mindenekfelett nemzeti és magyar. Ez a nagy európai géniusz, aki forradalmi hangulatában a kontinens legkisebb és legtávolabbi rázkódtatásaira is egész idegrendszerével reagál, repeső örömmel és dacos megelégedéssel kiálthatta: „Haloványul a gyáva