Miskolc az ezredfordulón (Miskolc, 2002)
I. A mai városépítészet és a város jövőképe - Bekes Dezső: „Civilek" Miskolc jövőjéről
„Civilek" Miskolc jövőjéről BEKES DEZSŐ Az ezredforduló nagy kérdése: kitör-e Miskolc a hátrányos helyzetű települések közül, s felsorakozik-e a harmonikusan fejlődő nagyvárosok közé? Másképpen fogalmazva: úgy fejlődik-e szűkebb pátriánk a következő években, hogy — a szó nemes értelmében — polgárként élhessünk benne, anyagi biztonságban, függedenségben, olyan kulturális és lakókörnyezetben, hogy ne kívánkozzunk el innen az ország, a Föld más tájaira. S ha mégis máshová vezérel sorsunk, ebben a globalizálódó és egyre „határtalanabb" világban, mindig visszakívánkozzunk és legalább látogatóként, újra meg, újra visszatérjünk. Nem csupán a történelmi jubileum sugallta önvizsgálat /a honnan jöttünk, hová megyünk? / késztetett bennünket a jövő latolgatására, hanem az a praktikus ok is, hogy eljárt az idő az eddig érvényben lévő Altalános Rendezési Terv /ART/ fölött, s az új tervkoncepció megalkotásához szép számú miskolcitól kért véleményt a város vezetősége. Mélyinterjúk készültek jeles személyiségekkel, véleményt kértek civil szervezetektől, oktatási- és pénzintézetektől. Végül pedig nyílt fórumon cseréltek véleményt a koncepció készítői /a VAT1 Kht., a Műépítész Kft. / a nyilatkozó „civilekkel". A civil társadalom bevonása a tervezőmunkába, előírt kötelessége a város vezetőinek, ám a közvélemény-kutatás módszere, mélysége már településenként eltérő lehet. A „merítés" nagyságának ismeretében arra következtethetünk, hogy Miskolc vezetése komolyan vette a megkérdezettek véleményét. A már említett nyílt fórumon kialakult eszmecsere is bizonyította, hogy a tervező cégek képviselői, örömmel fogadták a jó elképzeléseket, s ha olykor vitába is szálltak civil partnereikkel, kétségünk sem lehet afelől, hogy hasznosulnak a közvéleményben megfogalmazódott javaslatok. Legfeljebb nem vesz olyan gyors lendületet a felzárkózás, ahogy mindannyian szeretnénk. Érthető a lakosság türelmedensége, mert miközben a rendszerváltás óta eltelt idő látványos fejlődést hozott a szerencsésebb adottságú városokban, Miskolc még mindig azzal van elfoglalva, hogy lekoptassa magáról a „piszkos ipari város" — jelzőt, és hogy a térdre rogyott nehézipar helyett új munkahelyeket teremtsen a lakosságnak. Igen ám, csakhogy ehhez a türelmetlenül várt változáshoz, nem elég okos tervet kovácsolni. Miskolc — a többi hátrányos helyzetű településhez hasonlóan — sohasem lesz képes arra, hogy Munchausen báróként megragadva saját üstökét, kirántsa magát az ingo-