Hőgye István: Zempléni históriák (Miskolc, 2002)

II. rész A szabadságharctól 1950-ig

ca háncs feldolgozását sajátították el. E tanfolyamot Széli József főispán kezdeményezte és Rozsonday István igazgatótanító vezette 100 hallgatóval. Tiszakarádon Rinkó István, ottani igazgató vezetésével gyümölcsfa ápolási tanfolyam működött. A tömegnevelés egyik leghatásosabb eszköze a műkedvelő előadások, melyeknek a szórakozás mellett hazafias nevelési céljuk is volt. 215 ilyen előadást tartottak, műsoros délutánok, esték száma 335, melyekből alkalmi ünnepség 202, 216 mesedélutánt rendeztek a gyermekeknek. Vármegyénk területén 76 dal- és énekkar működik, melyek közül 3 az Országos Dalszövetségnek is tagja. Népművelési hangversenyek száma 18, de igen sok azon alkalmaké, mikor nem önállóan, hanem az előadások kiegészítéseként működtek közre. Igen nagy hasznára voltak népmüvelésünknek a rádió előadások. Vármegyénk területén 14 közrádió és 14 magánvevő készülék található. 42 népkönyvtár szolgálja a népművelés ügyét. A kivett kötetek száma 8174. A lakosság legkedveltebb olvasmányai közé Jókai, Mikszáth, Komáromi, Herczeg F., Rákosi Viktor és Verne müvei tartoznak. Az elmúlt évben 17 vetítőgép és 4 mozigép volt szolgálatban. Az önálló előadások száma 109. Népművelésünk nagy akadálya, hogy nincs minden községben megfelelő helyiségünk. Legtöbbször az iskolák tantermeiben tartjuk rendezvényeinket, de több felekezeti iskola megtagadta e célra a tantermek átadását. A megyében 14 népház működik, néhol leventeotthon. A sok-sok előadó közül ki kell emelni Rinkó István tiszakarádi, Kottász Sándor erdőbényei, Gönczy Bertalan zemplénagárdi, Mihulka János mikóházi, Vajnay Sándor pácini, Kántor Mihály cigándi, Hegyessy Béla mezőzombori tanítókat, Benke Kálmán ondi, Kun Zoltán gesztelyi, Főző László vajdácskái ref. lelkészeket. Az év során 155 esetben tartott ellenőrzést a népművelési titkár. A fenti eredményeket, e nemzetmentő munkát a vármegye derék, minden jó és szép eszme iránt lelkesedő népművelői végezték, midőn a téli hidegben, hóban, sárban, sokszor fűtetlen szobában, pislákoló petróleum lámpa fénye mellett oktatták, nevelték a felnőtt lakosságot. A mai nehéz viszonyok között reményt nyújtva egy szebb, jobb, boldogabb idő elkövetkezéséről, melyet szerény tisztelet díjakkal, de talán még csengő aranyakkal sem lehetne megfizetni...