Hőgye István: Zempléni históriák (Miskolc, 2002)
II. rész A szabadságharctól 1950-ig
Ha majd vármegyénk valamennyi községében lesz népház, népkönyvtár, vetítőgép, rádió, gramofon és más segédeszközök, megvalósult a népművelés ideális állapota, de addig is, miként azt Széchenyi István tanította: Egyesült erővel iparkodjunk azon, hogy Magyarországon egy ember se legyen kenyér és ruházat nélkül, fedél és szakismeret nélkül, és az erkölcsi műveltséget senki se nélkülözze. Sátoraljaújhely, 1933. június 23. Bencze András népművelési titkár (Zemplén megye Levéltára, Zemplén Megye Iskolánkívüli Népművelési Bizottság ir. 403/1933.) 74. A SZERENCSI APOLLÓ MOZI MŰKÖDÉSE ÉS MŰSORA 1922-1925 KÖZÖTT Tekintetes Királyi Törvényszék! Alulírott Horváth Sándor rokkant főhadnagy 1922-ben az azóta elhalt Solty Ernő, volt budapesti lakos rokkant századossal együttesen kormányhatósági engedélyt nyertünk arra, hogy Szerencsen egy mozgófénykép-színházat felállíthassunk és üzemben tarthassunk. Ezen engedélyezés folytán a mozit üzembe is helyeztük és annak kezelését dr. Erős János és társainak engedtük át, kik a berendezési kellékek beszerzéséhez szükséges tőkét rendelkezésünkre bocsátották, oly megállapodással, hogy a kezünkhöz befolyó jövedelemből elsősorban az általuk előlegezett üzemi tőke lesz törlesztendő, az ezen felüli jövedelemtöbblet pedig egymás között két egyenlő részben lesz felosztandó. Jóllehet, a mozgófénykép üzem jövedelméből az üzemi tőke még 1923-ban törlesztve lett, sőt a felosztás alá kerülő jövedelemtöbbletből is maradt, de többszöri sürgetés dacára velem sem elszámolni, sem az engem megillető jövedelemben részesíteni nem akart. Ezért 1924. május l-jén a szerződést kénytelen voltam megszüntetni. Engedélyes társam Solthy Ernő időközben meghalt, kinek helyébe özvegye lépett. Vele létrejött megállapodásunk szerint a berendezési és felszerelési tárgyaknak őt megillető részéről javamra lemondott és így a mozgó üzemelésével kapcsolatosan keletkezett adósság