Hőgye István: Zempléni históriák (Miskolc, 2002)

I. rész A honfoglalástól 1848-ig

szenvedni, senkinek ne, hanem csak az maga vakmerőségének tulajdonítsa. így, és súlyos büntetés terhe alatt nehesztelésünkre másként ne cselekedjenek. Kelt Kassa Szabad Királyi Városunkban 1624. február 14. Gabriel. (Zemplén megye Levéltára, Tarcal iratai, 5. dob. 1621. évnél.) 20. A SÁTORALJAÚJHELYI TANÁCSTÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE 1625-BEN Anno 1625. 4 die februári. Vinnay Gergely főbíróságában szolgáltatott Törvények Veres Ambrusné Farkas Erzsébet, Soovári János és Puskás Gáspárné folyamodására. Deliberatum est. Megértették az eskütt uraim ez pereseknek Veres Ambrusnénak Farkas Erzsébetnek, Soovári Jánosnak és Puskás Gáspárnénak is egymás ellen való feleleteket. Az tanuk vallásit is megértvén ő kegyelmek így határoztak. Az mi az Bári hegy szőlőt illeti, mely ősöktől maradott, az mit Soovári János bírt benne. Abból vegyen negyed részt Soovári, az többi az vejéé. Az nagy Szögi Rétet, mely Horvát Györgynél vagyon zálogban, az vér (t.i. vérrokon. H.I.) váltsa ki és legyen az övé. Az Pénzásóban való földek, kiket Farkas István bírt, Soovári János vegyen negyed részt belőle, az többi az véré. Az Nyárjas ligetben való földek hasonlóképpen. Az mi az Farkas István és feleség keresménye, az Puskásné keresményével együtt hárman egyenlő keresők lévén testamentumokat is hozván elő. Farkas István vére tevén az szőlőt. Így valamit kerestenek egyet, Puskásné vegye ki mindenekből az ő harmad részét. Azután Soovári vegyen negyed részt, és így az Farkas István része az véré, az Farkas Istvánné része pedig Puskásnéé. Azonkívül valami házközbeli portéka és egyéb akármi névvel nevezendő jók volnának együtt lelet és keresett jók hittel tartoznak előadni és úgy osztozni.