Hőgye István: Zempléni históriák (Miskolc, 2002)

I. rész A honfoglalástól 1848-ig

Az mi az barmot és egyéb eladott Jókat illeti, mellyeket Soovári eladott, azokból fizette meg az Farkas István adósságát, és az árvákat is tartotta belőle, azért azokat nem tartozik előadni. Az mostani két ökröt eladván maga szerzetté volt. Az Medgyasszai Istvánnak elzálogosított Rétet váltsa ki, mely Puskás Gáspárnéé. Vagyon egy tehén, melynek az anyját adta volt Koska István, mint atyja-fiának Farkas Istvánnénak, az is Puskásnéé. Az terjedéke Soovárié. (Zemplén megye Levéltára, Sátoraljaújhely Városkönyv, 1617-1763. 123. o.) 21. ESTERHÁZY MIKLÓS NÁDOR KÉT NEMES EMBERT JELÖL KI NYOLC MEGYE CIGÁNYSÁGA FŐVAJDÁJÁNAK 1630-BAN Mi Gróf Galántai Esterházy Miklós, Fraknó várának és tartományának örökös grófja, Magyar Országnak Nádor Ispányja, szentelt Vitéz, a kunoknak főbírája, Sopron, Zólyom és Bereg vármegyéknek főispánja stb. Adjuk tudtára mindeneknek, az kiknek illik ez levelünknek rendiben. Hogy noha az Cigány Nemzetségnek ellene egynehány rendbeli országunk végezési vannak, az kire nézve méltán büntetéssel kellene inkább hozzátok lennünk, mint valami gondviseléssel és oltalommal. Mindazon által, mivel hogy mind eddig az nemes hazánkban nem szenvedték őket, látván az nyomorúságos és falukon házakon kívül való sanyarú és gyalázatos életeket, s lakásokat, könyörülvén annak okáért, mi is rajtok, hogy annyival mégis jobb és bizonyosabb rendben lehessenek, és alá s föl jártokban s bujdosásokban legyen kitől függeniek. Az egész Ungvár, Zemplén, Abaújvár, Borsod, Bereg, Szatmár, Szabolcs és Ugocsa Vármegyékben lévő Cigányokat, kik bujdosván sátorok alatt, egyéb emberek társaságán kívül lakoznak. Adtuk és rendeltük az fölül megírt Nádor Ispánságunknak tisztiből, az vitézlő Gáli István és Zakadaty Péter alá kemény büntetés alatt hagyván és parancsolván, minden rendbeli Cigány Vajdának és azok alatt lévő Cigányoknak, hogy mindenben engedelmesek legyenek hozzájok, és mi akaratunkból s rendelésünkből való gondviselőjüknek, avagy fő vajdájuknak ismerjék és tartsák őket, kiben hogy senki közülük egyebet se merészeljen cselekedni, meg is parancsoljuk ez levelünknek ereje által.